Miklósnak kedvez a jó szerencse, hatalmas vihar kerekedett, így üldözőnek, élükön a kígyólelkű György úrral, fel kellett adniuk a keresését.
Miklós a negyedik napon meglátja messziről a Budai Várat; Rákos mezejére érkezett. Egy temető mellett éri az este. Megdöbbenve figyel fel egy sírhalomra boruló gyászruhás, zokogó asszonyra. Mintha édesanyja lenne, de nem, "csak szakasztott mása". Az özvegytől megtudja, hogy aznap temette el két vitéz fiát. A síró asszony elmondja az ifjúnak, hogy a Duna szigetén egy cseh bajnok volt fiai gyilkosa, aki már hetek óta nem talált legyőzőre a magyar lovagok között. Sok ifjú vitéz lelte általa halálát a magyar nemzet csúfjára. Miklós megígéri, hogy bosszút áll a csehen.