A kristályos szilárd anyagokat síklapok határolják, bennük a részecskék szabályos rendben helyezkednek el, kristályrácsot alkotnak, melynek elrendeződése sokszorosan ismétlődő. A szabályos rend elemi cellával és koordinációs számal jellemezhető. A kristályokat alkotó rácsszerkezetek négy csoportba oszthatók: molekularács, atomrács, fémrács és ionrács. Ezek jellemzésére szolgáló adat a rácsenergia. A kristályos szerkezetű anyagok melegítés hatására egy adott hőmérsékleten megolvadnak, tehát határozott, éles olvadásponttal rendelkeznek. Legjellegzetesebb sajátosságuk az anizotrópia, melynek legfeltűnőbb megnyilvánulása a jellemző kristályrács, amely annak a következménye, hogy a különböző irányokban nem egyforma a növekedés sebessége.

Az amorf szilárd anyagok külső felületén nem találhatóak sík lapok. Bennük a kristályos rend nem olyan szabályos, mint a kristályos szilárd anyagokban. Az egymáshoz közelebb lévő részecskék erősebben, míg a nagyobb távolságra elhelyezkedők gyengébben kötődnek egymáshoz. Így a részecskék rendezettsége kisebb mértékű, mint a kristályos anyagokban. Amikor az amorf anyagot melegítjük akkor a lazábban kötődő részecskék hamarabb elhagyják helyüket, míg a szorosabban kötődők ehhez több energiát igényelnek. Ezért az amorf anyagok nem egy meghatározott hőmérsékleten olvadnak meg, hanem egy adott hőmérséklet tartományban fokozatosan meglágyulnak.