Először is megállapíthatjuk, hogy a kérdéses energia két részből áll: először fel kell melegíteni az olvadáspontig, majd fel kell bontani az atomok közti kötéseket, tehát olvadási energiát kell közölni vele. Ezalatt a test hőmérséklete változatlanul az olvadásponton lesz, csak folyamatosan egyre több olvadék jelenik meg. (Ugyanúgy, mint a jeges víz is végig pontosan 0 C°)
Fehér függvénytáblázat 210. oldal, Szilárd elemek hőtani adatai:
(olvadáspont) Tolvadás = 327,5 C°
(fajhő) c = 130 J/kg*K
(olvadáshő) Lo = 23,2 kJ/kg

(tömeg) m = 2 kg
(hőkapacitás) C = m * c = 260 J/K (A hőkapacitás kifejezetten erre a testre vonatkozik, azt mondja meg, mekkora energia kell 1 Kelvin hőmérsékletváltozáshoz.)
Tjelenlegi = 20 C°
ΔT = Tolvadás - Tjelenlegi = 307,5 K
(Itt fontos megjegyezni: mivel hőmérsékletKÜLÖNBSÉGET számolunk, a Celsius és Kelvin skála közt nincs különbség. Tehát két Celsius skálás hőmérséklet különbsége ugyanannyi Kelvinben is)
E1 = C * ΔT = 79950 J = 79,95 kJ //Ez kell az olvadáspontra melegítéshez
E2 = Lo * m = 46,4 kJ //Ez kell a megolvasztáshoz
E = E1 + E2 = 126,35 kJ //Az összes szükséges energia