Keresés


Toplista

Toplista
  • betöltés...

Magántanár kereső

Ha szívesen korrepetálnál, hozd létre magántanár profilodat itt.
Ha diák vagy és korrepetálásra van szükséged, akkor regisztrálj be és írd meg itt, hogy milyen tantárgyban!

Föci kiselőadásra ha lehetne:)

429
Nagyon nem szeretem, ráadásul béna is vagyok, de ezen múlik, hogy ne 2-es legyek föciből...:D
Úgyhogy, ha valaki lenne oly szíves tudna egy 2 A/4-es oldalnyi szöveget írni nekem a Bükki Nemzeti Parkról? Ha begépeled wordbe elmented, utána tudod csatolni nekem a file-t.
Előre is köszönöm!!:)
Jelenleg 1 felhasználó nézi ezt a kérdést.
Sos!, kiselőadás, Nemmegy
0
Középiskola / Földrajz

Válaszok

1
A Bükki Nemzeti Park (rövidítve: BNP) Magyarország egyik első nemzeti parkja, amely az Északi-középhegységben fekszik. Igazgatósága Egerben található.
Az Északi-középhegységnek a többi vulkanikus hegyeitől eltérő földtörténeti múlttal rendelkező tagja a Bükk hegység.
Nagy részét tengeri üledékes eredetű kőzetek, főként dolomit és mészkő építik fel. 800 méternél magasabb fennsíkját meredek sziklaszirtek, a Bél-kő, a Pes-kő, a Tar-kő, a Vörös-kő és a többi "Kő" öleli körül, melyekről csodálatos kilátás nyílik a hegység déli lábára. Utóbb felsorolt csúcsok nagy részén halad keresztül az Országos Kéktúra útvonala.
A Bükk-fennsík felszínét a legkülönbözőbb karsztformák: töbrök, víznyelők, zsombolyok teszik változatossá. A Bükk-hegységben több mint 850 barlangot ismerünk. Közöttük található az ország legmélyebb barlangja, a 254 méter mély, 6700 méter hosszú István-lápai-zsomboly (másik nevén István-lápai-barlang). Jelentősebb barlangjai: a kiépített lillafüredi Anna és Szent István-cseppkőbarlangok, a miskolctapolcai Tavasbarlang, valamint a szabadon látogatható Szeleta- és Balla-barlang. Forrásai, patakjai bővizűek. A vidék nevezetessége a Szalajka-patak mésztufa gátakon 17 m magasról aláhulló Fátyol-vízesése.

Ugyancsak védendő kincsek a földtani, barlangtani értékek. Azt eltelt évmilliók geológiai erői és a felszíni mállás változatos karsztformákat hoztak létre a mészkőhegységben:

• Víznyelők

• Barlangok

• Kiemelkedő kövek

• Mély szurdokvölgyek keletkeztek.

A hegység legegységesebb része az átlagosan 800 m magas Bükk-fennsík, melyet a Garadna patak két részre, Nagy- és Kis-fennsíkra bont. A fennsíkok arculatát a karsztosodás határozza meg. Enyhén hullámos felszínük jellegzetességei az alacsony bércek, a közöttük levő dolinák, a víznyelők, zsombolyok és barlangok. Jellemzők a bércek és a szurdokvölgyek. A hegység szép formái a barázdákkal, üregekkel tagolt, lyuggatott mészkőfelszínek, a karrok és ördögszántások. A hegységben eddig 853 barlangot tártak fel, közülük 45 fokozottan védett. Az ország legmélyebb barlangja, a 250 méter mély István-lápai-barlang, amely a Szepesi-barlanggal, és a lillafüredi István-barlanggal a legszebb cseppköves karsztjáratok közé tartozik. A Bükk sajátos ékességei a karsztforrások vizéből kiváló mésztufa képződmények. A mésztufa gátakat épít a mederben, s a víz a gátakon átcsobogva kicsiny vízeséseken szalad tovább. Híres Szalajka patak Fátyolvízesése, vagy a Szinva patak forrásmészkő-dombja, a mésztufakiválás által bezárt üregben létrejött lillafüredi Anna-barlang. Jellegzetes tájképi elem a Szarvaskői Várhegy: a víz alatti vulkáni működés szép maradványai az oldalában feltáruló párnalávák.

Növényvilág: A park mintegy 95%-át erdő borítja. A bükki erdők közül legelterjedtebbek a cseres-tölgyesek, melyeket a magasabb régiókban gyertyános-tölgyesek, majd kb. 600 méter fölött a hegyvidéki bükkösök követnek. A BNP egyik legérdekesebb helye az Őserdő, melynek bükkfái 180-200 évesek. Területén több mint 100 éve nem végeznek erdőművelési tevékenységet, sőt, a túrázókat is kitiltották onnan néhány éve. (Régen jelölt turistaút haladt keresztül rajta, ma kerítéssel van körbe véve, így jelentős kerülővel és nem elhanyagolható kaptatón át lehet megkerülni.) A hegységben a bükkösök mellett előfordulnak fenyvesek is, melyek kivétel nélkül telepített erdők.

A fennsíkon a töbrökkel tagolt rétekhez kapcsolható a legváltozatosabb növényvilág. Olyan ritka növényfajok élnek itt, mint a tűzliliom, a karcsú- és a moldvai sisakvirág, a sárga ibolya valamint az északi sárkányfű. A legeltetett hegyi rétek jellegzetes ékessége a nemzeti park emblémájában is szereplő szártalan bábakalács. Az orchideák közül legféltettebb a papucskosbor.

Fokozott védelmet élveznek a meredek, északi, sziklás dolomit-mészkő oldalakon, törmeléklejtőkön kialakult, rosszul záródó, letörpült, göcsörtös fákból álló sziklai bükkösök, amelyek számos növényritkaságnak és jégkorszaki maradványfajnak adnak otthont. Az egzotikus szépségű ritka orchidea faj, a boldogasszony papucsa országos fennmaradása szempontjából kiemelkedően fontos a Bükk hegység sziklai bükköseinek, tölgyeseinek megóvása. A legmeredekebb nyugati sziklaoldalakon él a hársas-berkenyés reliktum erdő, ami igen gazdag alhavasi maradványfajokban. Az alacsonyabb szinteket alkotó tölgyes zóna jellegzetes társulása a reliktum dolomittölgyes.

A dolomit a Bükkben viszonylag kis kiterjedésű, de a rajta kialakult sziklagyepek annál fontosabbak. Legértékesebb társulása a tarka nyúlfarkfüves sziklagyep, amelynek csak egyetlen előfordulása ismert a hegységben. Itt gyepalkotó a tarka nyúlfarkfű és a tarka nádtippan, de a szárazabb, napsütötte részeken megjelenik a lappangó sás is. Az északnyugatnak lejtő gyepek ritka orchideája a légybangó, a sokszor rovarutánzó orchideáknak nevezett bangó nemzetség egyik legkisebb és legészakabbra hatoló képviselője. Ugyancsak különleges az apró rózsaszín virágú illatos bibircsvirág. A jégkorszak utáni hideg, kontinentális idők tanúi közé tartozik a hazánkban már csak a Bükki Nemzeti Parkban megtalálható poloskavész. Magyarországon csak a Bükk-fennsík oldalain nyílik a kék virágú északi sárkányfű, amely nevét jellegzetes formájú virágjáról kapta, amiben Linné egy sárkány fejét vélte felfedezni.

A déli meredek oldalak gyorsan felmelegedő erdeiben, gyepjein a melegebb időszakok növényei is menedéket találtak. Ezek közé tartozik a cserszömörce, amely ősszel vérvörösre színeződő leveleivel lángba borítja a hegyoldalakat.

Állatvilág: A nemzeti park rovarvilágának kiemelkedően értékes tagja a bükki szerecsenboglárka. A hegyvidékekre jellemző fajok közül külön is említendő a havasi tűzlepke, a havasi cincér, az alpesi gőte, a gyepi béka, a sárgahasú unka, a fehérhátú fakopáncs és a hegyi billegető. Olyan ritka fajok költenek itt, mint kövirigó, a holló, az uhu és a ragadozók közül a fokozottan védett parlagi sas, a kerecsensólyom vagy a kígyászölyv. A hazánkban élő denevérfajok szinte mindegyike előfordult már a Bükkben. Egy különleges halfaj is van, a sebes pisztráng. Énekes madarak közül itt él a kövirigó, a vízirigó és az őrgébics.Az emlősök közül a hiúz már több mint tíz éve állandó lakója a bükki erdőknek. Rokonának, a szintén óvatos vadmacskának jóval népesebb állománya él ezen a vidéken. A nagyvadak közül gyakori a gímszarvas, a muflon és a vaddisznó. A Bükk-fennsíkon legel a híres lipicai ménes.

A Bükk legeldugottabb zugaiban élnek azok a jégkorszakot idéző állatfajok is, amelyek kiválóan alkalmazkodtak a kor mostoha életkörülményeihez. Az alpesi gőte bükki alfaja a Bükk-fennsíkon és az Észak-Bükk vegyes völgyeiben levő erdei tavacskákban, forrásokban, gyakran mélyebb vizű pocsolyákban él. A kárpáti havasokat idézi a nagytermetű kék meztelen csiga. A Bükkben előforduló állatfajok száma ma minimálisan 22 ezer körüli. A száraz, meleg hegyoldalak déli gyepjein él a fűrészlábú szöcske. Hasonló élőhelyeken találjuk az apró termetű pannongyíkok. A meleg tölgyesek, bokorerdők igen változatos rovarközösségeiből talán a leglátványosabbak a lepkék. Akadnak kicsi, jelentéktelennek tűnő fajok, amelyek kiemelt értéket képviselnek, hiszen elterjedésük súlypontja tőlünk délebbre esik, illetve élőhelyeik eltűnése a faj visszaszorulásához vezet Európa-szerte. A Bükk féltett madártani ritkasága a kerecsensólyom, melynek sikeres elterjedéséhez a csaknem két évtizeddel ezelőtt kezdődött, komplex védelmi programok teremtették meg a feltételeket. A sziklai élőhelyek, valamint felhagyott kőbányák még helyenként megtalálható jellegzetes madara a kövirigó, e volt bányákhoz kötődik az uhu költése is. A térség kiemelkedő zoológiai értékei közé tartoznak a veszélyeztetett, egyedi védelmet igénylő nappali ragadozó madarak, mint a parlagi sas, a békászó sas és a kígyászölyv. Az állatvilág világhírű ritkaságai kötődnek a bükki barlangokhoz. Ilyen például a hosszúszárnyú denevér, amely kizárólag barlangokban szaporodik és telel.

Környező települések, látnivalók: A látogatók a környék településein: Szilvásváradon, Lillafüreden, Felsőtárkányban, Répáshután, Bükkszentkereszten, Újmassán és Hámoron állandó kiállításokon nyerhetnek betekintést a Bükk természeti értékeibe, a kulturális és ipartörténeti múltba. Télen a kiépített pályákon a síelésre és szánkózásra is lehetőség nyílik. Szép látnivaló többek közt Lillafüred, a romantikus Dédesi várhegy, a Bél-kő, a Lázbérci-tó, az Upponyi-hegység.

Kövek: Az agyagpala környezetből markánsan kiemelkedő mészkő sziklaormok és élükre állított gerincek.
• A Déli-Bükk: Imó-kő, Fehér-kő, ill.
• Északi-Bükk: Odvas-, Látó-, Örvény-, Pes-, Tar- és Buzgókő stb.
• Ablakoskő: Hatalmas mészkőborda \"ablakkal\" az Ablakoskő-völgyben
• Istállós-kő: A Bükk legmagasabb csúcsa, 959 méter magas. A csúcs alatt találhatjuk az Istállóskői-barlangot. Ősember lakta tágas barlangterem. Az itt kiásott mintegy harmincezer éves kőeszközök, 80 mázsás őskori tűzhely a Magyar Nemzeti Múzeumban találhatók.
• Örvénykő: 773 m magasról gyönyörű kilátás nyílik a Bükktől északra elterülő vidékre. Tiszta időben a Magas-Tátra csúcsai is látszanak.
4