Ha szívesen korrepetálnál, hozd létre magántanár profilodat itt.
Ha diák vagy és korrepetálásra van szükséged, akkor regisztrálj be és írd meg itt, hogy milyen tantárgyban!
Tanácsköztársaság és Károlyi-kormány időszaka
kira0111{ Matematikus } kérdése
356
Sziasztok! Tudnátok mondani egy a képhez kapcsolódó/a Tanácsköztársaság időszakát felidéző irodalmi alkotás mondani? (1919)
Jelenleg 1 felhasználó nézi ezt a kérdést.
0
Középiskola / Irodalom
Válaszok
2
FB0001
válasza
Ma megfogta kezem...
Ma megfogta kezem
S ki, a határba vezetett a bánat,
Nézni
A hó alatt a gyönge, gyér füszálat
S nézni süppedt, régi sirok felett
Az örök, élő repkénylevelet.
Akartam tudni: mit álmodtanak
Karácsonykor a fák,
S a törzsek most is oly hatalmasak
S büszke fejük a vihart éppúgy állja,
Mióta letört
S lehullott a mi fejünk koronája?
Fürkészni mentem távolát az égnek.
Hogy ép-e még a kékje,
Mióta minket darabokra tépnek?
És mentem látni: régi még a táj,
Mióta a mi szívünk jobban fáj?
S láttam: a táj a régi, régi volt.
A nagy határban szűzi csend honolt.
Az ősi fűzek hallgatagon álltak,
Láttam a hó alatt a gyér füszálat,
Az örökélő repkénylevelet
Süppedt sírok felett...
S lehajtottam lassan a fejemet,
Kerestem a közömböst, a nagyot,
Valamit, ami nem változhatott,
Valamit, ami régi
És amibe még megfogódzhatok,
S mikor megtaláltam a régi tájt,
Az is fájt.
Valaki dúdolt: régi volt a nóta
S én mégis tudtam,
Tudtam, hogy minden, minden más azóta.
1919 január 2
0
Még nem érkezett komment!
FB0001
megoldása
Ave Victor
Ave Victor: a cirkusz ünnepel.
Caesar, a százfejű, betelt a harccal,
Az arénában márványfehér arccal
Egy gladiator fekszik elesetten.
Az elesett hős szeme félig húnyva,
Tudja: ez sorscsapás, Isten-verés.
Csak testén fut át gyönge remegés,
De nem a rémület rengése az.
Mellén térdel a győző s ráhajol,
Dülledt szeme aláfuttatva vérrel,
Az elesettet nézi kaján kéjjel:
Irgalomért, ha vajjon szólna-e?
Ave Victor! De siess s jól vigyázz!
Soká ne kéjelegj az elbukotton,
Mert, mielőtt szívébe mártanád
Szablyádat, rúg egyet még a porondon
És széjjel zúzza gőgös koponyád!
1919 január 11
Köszönt egy ember...
Köszönt egy ember: "Egészséggel járjon".
"Adjon Isten",... feleltem halkan én.
Köd ült, csend ült az elhagyatott tájon,
S szürke varjak egy száraz jegenyén.
Mint valami fogadás, esküvés,
A ködben úgy koppant tompán a szó,
Aztán két összedobbant szívverés,
Elvált, mint óceánon két hajó.
Először látott - utoljára tán,
Először, tán utolszor láttam én,
A varjak e szürke nap hajnalán
Jajgattak a ködben, a jegenyén.
A szemünk összevillant hirtelen,
A szívünk dobbant, megzajlott a vérünk,
Pedig nem történt semmi, semmi sem.
Csak jól esett, hogy magyarul beszéltünk.
1919 január 12
Mindent felírunk!
Mindent felírunk: a gúnyszót, a szitkot,
És hordozzuk, mint fájó, büszke titkot.
Mindent felírunk: az elorzott kincset,
A szöget, tövist, a börtönt, bilincset.
Mindent felírunk: sebet, lelkit, testit,
A szégyen bélyegét, mely rajt' vereslik.
Mindent felírunk: a keservek kelyhét
És lobogóink tiprott, tépett selymét.
Mindent felírunk: a nekünk fent baltát
És álmunk megbolygatott nyugodalmát.
Mindent felírunk: a megfojtott szót
És egyenként a sok-sok bujdosót.
Mindent felírunk: féltett asszonynépünk,
Könnyünk és mindennapos rettegésünk.
Mindent felírunk: mindent, ami érték:
Gazdag aranyát és szegény fillérjét.
Egy jó szót tőlük megtanulunk végre,
S majd: "Cine mintye" - megfizetünk érte!