Magyar Kommunista Párt

1947. augusztus 31-e, amikor az MKP minden eszközzel megpróbálta kihasználni a törvény adta kiskapukat. Bár sok körzetben tehetetlenül álltak a nyilvánvaló csalással szemben, egykét helyen jegyzőkönyv készült a visszaélésekről: ezek tanúsága szerint a kommunista aktivisták gépkocsin, teherautón, de még kerékpáron is mozgósították híveiket, hogy azok minél több helyen leszavazhassanak pártjukra. A kutatók szerint az MKP összesen 60-120 000 „kékcédulás” szavazatot nyerhetett, ezek segítségével pedig győzedelmeskedni is tudott, igaz, mindössze 22%-ot szerzett. Rákosiék tehát még törvénytelen eszközökkel sem érték el céljukat, ugyanis a kommunisták a Baloldali Blokk többi pártjával együtt sem szereztek abszolút többséget, ezért a Független Kisgazdapártot is be kellett venniük a – Dinnyés Lajos vezetésével 1947 szeptemberében megalakított – (báb)kormányba.

Bár a kékcédulás választások kapcsán elsősorban az augusztus 31-i visszaélések ismertek, a kommunisták a későbbi hetekben is gondoskodtak arról, hogy az elvártnál gyengébb eredményt tovább „kozmetikázzák.” Paradox módon erre éppen úgy nyílt lehetőség, hogy a – 670 000 szavazatot szerző – Magyar Függetlenségi Párt csalással vádolta meg az MKP-t; Rákosiék hasonló vádakkal válaszoltak, így hamarosan bírósági eljárás indult, mely során a Major Ákos vezette ONB a kommunisták javára döntött, egyúttal pedig megsemmisítette a Függetlenségi Párt mandátumait. A „petíciós pert” követően a Baloldali Blokk vitathatatlan többségbe került, így az MKP befejezhette a többpártrendszer felszámolásának hosszú folyamatát. A szociáldemokraták beolvasztása és a Hazafias Népfront megalakítása után, az 1949-es egypárti választások eredményének következtében, Magyarországon – négy évtizedre – a kommunisták szerezték meg a hatalmat.