Az élővilágban minden egyed a faj- és egyedfenntartásra törekszik. Az emberi faj fenntartása és további elterjedése, mint minden fajé, a szaporodás útján történik. Mivel az ember is váltivarú faj, két nem van.


A férfi nemi működésében alapvető szerepe van a here páros szervnek – kettős működésű (Leydig-féle sejt). A herezacskóban találhatók, ami két lebenyből forrt össze – forradási nyom (anatómiailag megegyezik a szeméremajakkal). A serdülőkor után működése folyamatos. A here a magzati élet során alakul ki a hasüregben, majd leszáll a herezacskóba, maga után húzva az ondóvezetéket és maga előtt tolva a hashártya burkát. A hímivarsejtek a herék belső állományát alkotó herecsatornákban termelődnek, ennek folyamatosan szaporodó diploid őssejtjeiből alakulnak ki diploid hímivarsejtkezdemények. Ezekből meiózissal négy haploid hímivarsejt keletkezik. Az érési folyamat végén, még mindig a herecsatornában, alakulnak át spermiumokká. Ennek a feji részébe kerül a sejtmag, benne az örökítőanyaggal, míg a nyaki részben a mitokondriumok találhatók (energiatermelés). A farki rész összhúzékony fehérjerostokat tartalmaz, amelyek összehúzódása és elernyedése hozza létre a farok ostorszerű csapkodását – helyváltoztatás. A hímivarsejtek az érés során a herecsatornák üregébe nyúló sok glikogént tartalmazó tápláló sejtekből (dajkasejt) veszik fel a tápanyagot. Az érett spermiumok a herecsatornák folytatásában a mellékherében tárolódnak (ez kb. 5m feltekeredett, csőszerű). A heréből a mellékherébe aktívan jutnak a hímivarsejtek. De itt savas a kémhatás – a hímivarsejtek megbénulnak, ejakulációkor a prosztata lúgos váladékától “élednek” fel.


A mellékhere csatornahálózata az ondóvezetékben folytatódik. Ez a páros, kb. 50-60 cm hosszúságú vastag falú (simaizom – perisztaltikus mozgás) cső a medence üregében egyesül az ondóhólyag (páros szerv a húgyhólyag mögött, fruktóztartalmú váladékot termel, melyet ejakulációkor a spermához ad) kivezetőcsövével, majd a húgyhólyag alatt elhelyezkedő prosztata (dülmirigy) mirigyes, páratlan szervébe érkezik. Ennek váladéka lúgos, tartalmaz aktiváló anyagot is (hímivarsejtek számára), kocsonyásító anyagai a levegőre kerülve működnek. Innentől már ondónak nevezzük a “váladékkeveréket”. A prosztatából kilépő húgycső a hímvesszőben folytatódik, majd annak végén nyílik a külvilágba. A hímvessző (pénisz) felépítésében a barlangos testek vesznek részt. Ezek szivacsszerű üreges rendszerét főleg simaizom alkotja, dús érhálózattal. Az elülső kiszélesedő rész a makk, melynek felületét idegvégződésekben gazdag, vékony, feszes bőr borítja. A makk és a test között árok van, ezt boríthatja fityma, itt vannak faggyúmirigyek, melyeknek váladéka felhalmozódhat. Nemi izgalom hatására az artériák összenyomják a vénát és telehordják vérrel a hímvesszőt – merevedés (erekció) – ez egy gerincvelői (keresztcsonti – paraszimpatikus) reflex. Ez lehet feltétlen – közvetlen bőringerekre (makkon), vagy feltételes – korábbi kellemes élmény válthatja ki.


A női nemi működés: petefészek páros szervének kettős működése – két rész: kéreg – tüszők, velő – erekben gazdag kötőszöveti állomány. A petefészket a széles méhszalag (hashártya kettőzet) rögzíti a méhhez és a medencefalhoz. A petefészek őssejtjeiből képződnek a petesejtkezdemények. Kialakulásuk azonban nem az ivaréréssel kezdődik és nem folyamatos. A petefészekben ugyanis még a magzati élet első hónapjaiban az összes petesejtkezdemény (diploidok) kialakul. Sőt a meiózis is megindul, de ez csak egy rövid kezdeti szakasz és majd a serdülőkorral kezdődően átlag 28 naponként egy-egy petesejt meiózisa befejeződik. A négy haploid sejtekből csak egy lesz petesejt. Az érett petesejtet a sejtmembrán határolja, akörül pedig egy átlátszó réteg, majd egy hámsejtekből álló külső burok (corona radiata – petehám: táplálják a sejtet). Tüszőrepedéskor ilyen formában kerül ki a petefészekből. A petefészeknek nincs saját kivezetőcsöve. Ovuláció idején a méhkürt rojtjai körülfonják a petefészket, hogy a petesejt biztosan a petevezetékbe kerüljön. Ez egy redőzött nyálkahártya, felszínén csillós hengerhám van, falában izmok – perisztaltika. Folyadék van benne és ezt a csillók kifele áramoltatják (reotaxis) – a hímivarsejteknek áramlás ellenében kell úszniuk. A petevezetékek a méhbe torkollanak. Ez egy körte alakú kb. 7-8 cm-es, a húgyhólyag és a végbél között elhelyezkedő szerv. Belsejét ciklikusan változó csillós nyálkahártya építi fel. Alatta simaizom található. A méhüreg alsó elvékonyodó része a méhnyakon keresztül a hüvelybe vezet. Ez egy hosszú, izmos falú, tágulékony cső. Falát többrétegű laphám fedi. Nyálkatermelés jellemző rá – Bartholini-mirigyek (a hüvelybemenetnél). Nemi izgalom hatására fokozódik a nyálkatermelés, vérbőség alakul ki. Nyílását vékony nyálkahártyaredő, a szűzhártya szűkíti – első közösüléskor vérzés kíséretében megreped, majd nyálkahártyacsomóvá zsugorodik. A szeméremrést közvetlenül a külvilágtól a kis szeméremajkak határolják el. Végükön helyezkedik el egy borsó nagyságú szerv, a csikló. Ez a hímvesszőhöz hasonlóan idegvégződésekben gazdag, barlangos felépítésű, artériáiban intimapárnák, melyek izgalom hatására ellaposodnak – az érbe több vér kerül – merevedés. A csiklón is van fityma, ha ez túl szűk, akkor oka lehet a frigiditásnak. A szeméremrést kívülről a nagy szeméremajkak vastag zsírszövetű bőrredői zárják – a herezacskónak megfelelő, de nem nőtt össze.


Közösüléskor a mellékherében tárolt érett spermiumok az ondóvezeték perisztaltikus mozgása révén a húgycsőbe kerülnek – hozzáadódik az ondóhólyag és a prosztata váladéka – ezek képezik az ondót. Lúgos kémhatása és magas fruktóztartalma elősegíti a spermiumok mozgását. Nemi izgalom – hímvessző megmerevedik, hüvely síkos lesz. A hüvely izmos fala szorosan körülveszi a behatoló és ritmikusan mozgó hímvesszőt és ingerli annak mechanoreceptorait. A reflexív a pénisz környékéről indul ki és a gerincvelő ágyéki szakaszára fut be (szimpatikus). Ondókilövelléskor átlag 2-3 ml-nyi ondó kb. 200 millió spermiumot tartalmaz. A méhizomzat ritmusos összehúzódásának segítségével a spermiumok többsége néhány perc alatt a méhüregbe kerül. Innen ostorozó mozgással jutnak a petevezetékbe, aminek felső szakaszában találkozhatunk az ovuláció során kiszabadult petesejttel.


Az egyedfejlődés embrionális szakasza az érett petesejt megtermékenyülésével kezdődik, ezt egyetlen hímivarsejt végzi el. Az így keletkezett zigóta barázdálódása már a petevezetékben megindul. Szedercsíra állapot – 3. nap. A méhbe érkezés – 5. nap, de ekkor már hólyagcsíra van. A beágyazódás az első hét végén kezdődik és a második végéig tart. A beágyazódás közben megindul az embrió kialakulása. Hólyagcsírában két az embriócsomó sejtjei két üreget: amnionüreg, szikhólyag. Az amnionüregben fejlődik az embrió és a szikhólyagból táplálkozik eleinte. A két üreg egymás felé eső részén alakul ki a belső- (hám, idegr.) és a külső (bélcs., máj, légzőszerv) csíralemez – együtt az embriópajzs, majd ebben a középső csíralemez (izom, keringési r., erek, szív, vese, csont, porc). Közben hólyagcsíra belső felszínéről leváló sejtek körülveszik az amnionüreget és a szikhólyagot, mintegy burokba zárják. Ez a belső magzatburok, míg a hólyagcsíra falából a méh nyálkahártyájával közvetlen kapcsolatban lévő, bolyhos külső magzatburok alakul ki. 3. hét – velőcső, szervek. 4. hét végére az embrió egyre jobban benyomul az a magzatvízzel telt amnion üregébe, majd a kialakuló köldökzsinóron keresztül kapcsolatba kerülve az anyai vérkeringéssel (ezt a méhlepény teszi lehetővé – külső magzatburok, méhnyálkahártya), lefűződik a szikhólyagról – az elsorvad. Köldökzsinórban az erek a bolyhoz nyúlványaiban hurkot képeznek – nincs közvetlen kapcsolat – a hámon átáramlanak az anyagok. A második hónaptól erőteljes fejlődés. A 12. héttől magzatnak hívjuk. 3. hónap – végtagok, emberformájú. 4. hónap – megállapítható a nem. 5. hónap – az anya először érzi a mozgását, kb. ekkora tölti ki a magzat a méh üregét. A szülés 9 hónapos terhesség után (az utolsó menstruációs vérzés első napjától számított 40. hét). A szülés szakaszai: tágulási szakasz: szülőfájások, később sűrűsödnek, a méhszáj kinyílik, a magzatburok megreped, a magzatvíz elfolyik. Kitolási szakasz: legintenzívebb fájások, legjobb, ha a baba feje halad elöl. Rövid pihenés után jön a méhlepény “megszülése”. A köldökzsinór elvágása után az újszülött vérkeringése, légzése önálló. A méh néhány hét alatt regenerálódik, de addig könnyen fertőződik, mert nagy a sebfelület.


Terhesség alatti hormonális változások: sárgatest progeszteron termelése fennmarad, a 4. héten éri el a csúcsértéket (nincs újabb tüszőérés). A magzatburok a 3-4 hónapban átveszi a progeszteron termelést. Ez az ösztrogén-, és progeszteronszintet a szülésig fokozatosan emeli, majd előtte csökken, ekkor az oxitocin és a tejelválasztásra ható hormon (LTH) szintje növekszik. A magzatburok hormonja a 2. hónapban éri el a maximumát – a menstruáció elmaradását követő 5-10. napon kimutatható általa a terhesség. A születésre érett magzat hipotalamusza nagy mennyiségű oxitocint (méh összehúzódására), mellékvesekérge fötális hormont (kiváltja a méh presztoglandin termelését – összehúzódások).