Édesapám Josifu Aron (1871-1937) szappanfőző munkás, édesanyám Pőcze Borbála (1875-1919) mosónő volt. Hatodik gyermekként születettem 1905. április 11.-én, ekkor azonban
már csak két néném, Jolán és Eta élt. Apám 1908-ban elhagyta a családot. Engem a Gyermekvédő Liga 1910-ben parasztcsaládhoz adott nevelésre Öcsödre; 1912-ben tértem vissza Budapestre. A Ferencvárosban szegény proletársorban éltünk. Édesanyám rákban halt meg, ezután egész életemet végigkísérte a fájdalom. Jolán férje, Makai Ödön lett gyámom, akkor még csak 14 éves voltam. 1920-ban Makóra kerültem gimnáziumba, nyaranta munkát vállaltam. 1922-ben öngyilkosságot kíséreltem meg. Megismerkedtem Juhász Gyulával, az ő segítségével és előszavával jelent meg első verskötetem (Szépség koldusa). 1923-ban a Nyugat is közölte verseim. 1924-ben a szegedi egyetem magyar-francia szakára iratkoztam be, innen azonban Tiszta szívvel c. versemért eltanácsoltak. Ősszel a bécsiegyetemen hallgatottam előadásokat; megismerkedtem Németh Andorral, Kassák Lajossal, Hatvany Lajossal, Lukács Györggyel. 1926-27-ben Párizsban a Sorbonne előadásait hallgattam; tagja lettem az anarchista-kommunista szövetségnek. 1927-ben hazatértem Budapestre. 1928-ban kötöttem barátságot Illyés Gyulával. Rövid ideig a pesti egyetemre is jártam. Kosztolányi Dezső segítő barátságát is élvezhettem. 1928-tól szerelem fűzött a jómódú polgárcsaládból való Vágó Mártához, ám a lány hosszú angliai tanulmányútja eltávolított minket egymástól. 1930-ban beléptem a Kommunisták Magyarországi Pártjába. Élettársammal, Szántó Judittal nagy szegénységben éltünk Judit kétkezi munkával keresett jövedelméből. 1932-ben Illyés Gyulával és Szimonidész Lajossal röpiratot írtunk a halálbüntetés ellen, szerkesztettem a féllegális Valóság c. folyóiratot. Hatvany Lajos, később Hatvany Bertalan támogatott engem. 1931-ben a moszkvai Sarló és Kalapács szociálfasisztának bélyegeztem; 1934-ben a moszkvai írókongresszusra nem hívtak meg, "kihagytak" a kommunista mozgalomból, szociáldemokrata és liberális körökkel találtam kapcsolatot, és antifasiszta egységfronttörekvéseket képviseltem. 1935-ben pszichoanalitikus kezelőm, Gyömrői Edit iránt támadt bennem tragikus szerelem. 1936-ban végleg különváltam Szántó Judittól, felújult a kapcsolatom Vágó Mártával.
A Szép Szó egyik szerkesztője lettem. A Baumgarten-alapítványból segélyt, majd jutalmat kaptam (1935, 1936). Nagyon fáj (1936) c. kötetem sem hozta meg a várt elismerést. 1937 tavaszán szerelmes lettem Kozmutza Flórába. Még az év nyarán a Siesta szanatóriumba kerültem; nov. 4-én nénjeim vettek magukhoz szárszói panziójukba. Dec. 3-án a szárszói állomáson tehervonat kerekei alá vetettem magam.