Ezt találtam, de szerkeszd át a saját szavaiddal ahol lehet, mert ez az interneten megtalálható:

Licinius Murenához:

Licinius Murena Maecenas sógora volt, consul volt, de Kr.e 22-ben belebonyolódott egy Augustus elleni összeesküvésbe, és menekülés közben halt meg.

A vers hat szapphói strófából áll.

Az életet egy veszélyes tengeri úthoz hasonlítja, ez jellemző a görög költészetben.

Az első versszakban egy allegorikus képsort olvashatunk, amelyben a költő leírja, hogy helyesebb tartózkodni a szélsőséges élettől és meg kell találni azt az utat, amely a két szélsőség közt vezet. A két véglet között az "arany közép" (aurea mediocritas) óvhatja meg az embert azok nyomorúságától.

A metaforája egy hajó, ami nagyon jó képet ad az olvasónak a vers lényegéről.

A vers utolsó három szakasza bizonyítja, hogy Horatius nem egy langyos közép életről beszél, hanem arról, hogy minden helyzetben okosan fel kell mérni a dolgok állását, nehéz helyzetben sem szabad feladni a reményt, viszont kedvező körülmények között sem szabad elbíznia magát az embernek.

A záró kép visszakapcsol a verset indító képsorra, s a hajóallegória kerekre zárja a költeményt.