Arany balladákban megjelenő női szerepeket három csoportba osztottam. A három csoport: a szerető, az anya, és a honleány-feleség.
Rakocine a honleany-feleseg be tertozik
Rákócziné mentalitásban ugyanolyan erősnek és magabiztosnak mutatkozik, mint Cicelle. Különbség a két nőalak között csupán annyi, hogy míg Rozgonyinénak egybeesett a személyes cél (férje megmentése) és az ország célja (a király és a katonák megmentése), addig itt a két cél teljesen elüt egymástól.

Rákócziné választás elé kerül: vagy a személyes célját részesíti előnyben (feleségi szerepének eleget tegyen, férjével maradhasson az harcról való lemondás árán) vagy az országra nézve hasznos döntést hozza (visszavonul a börtönbe, és nem látja többé férjét, így a harc folytatódhat). A késleltetés miatt csupán akkor tudjuk meg a döntést, mikor az asszony férjével beszél, de érződik, hogy ezt ő már eldöntötte: a honleány szerepét választotta, mely így sokkal fontosabbnak mutatkozik. Ezt erősíti az is, hogy a ballada utolsó előtti strófájában Arany ki is terjeszti a szerepet az összes magyar nőre: „Császárod, ha / Ilyet akar, / Magyar nőre ne bizza.”6