Sajnos csak negatívumok jutnak eszembe.

Egyáltalán nem segíti az együttélést az, hogy mindenhol gyűlöletet szítanak. Gyerekként/kamaszként, a TV-ben, plakátokon csak azt látják, hogy mindenki egymás ellen fordul, nincs összetartás a magyar közösségben. Mindenki egymást hibáztatja, egymásra "köpködnek", és így akarnak előrébb jutni. Egy olyan Magyarországban nőnek fel, ahol azt tanulják a kezdetektől, hogy a gyűlölködés előrébb lendít az életben, így nem szabad a "gyengébb" csoportokba tartozni, akik éppen a gyűlölet tárgyát képezik.
Egy egocentrikus társadalomba születnek, ezért - ha éppen nem a "gyengébb" csoportba születik - eszükbe sem jut belegondolni a másik helyzetébe, hiszen azt tanulta; "az utálat, és mások, általában gyengébb emberek eltaposása előrébb visz". Ez Magyarország gyökere, az utálat, és a saját érdekek előrébb helyezése.

Egy nagyon konkrét példa erre: már alsóban elkezdődik egy fővárosi általános iskolában a 'cigányozás' az osztálytársak között. Nem tudják mit jelent, de látták az utcán/otthon/interneten, bárhol, és azt hiszik, ettől az "erősebb" csoport tagját alkotják. Nem gondol arra, hogy nem a bőrszín határozza meg az embert, mert ha leég nyáron a Balatonon, ő is így fog kinézni. Az, hogy a 'kutya' helyett azt mondja a cigánynak megbélyegzett osztálytársa, hogy 'kucsa', szintén lehetne az ő szava járása is. Akkor, azon a nyáron, mikor leég a Balcsin, és véletlen azt mondja, 'kucsa', saját magát is utálja majd?
De nem fog ilyeneken gondolkozni a harmadikos Gézuka, mert Magyarország társadalmának 90%-a sem tenné.

Az elfogadás, az empátia, a segítőkészség előlendítené a magyarokat, de ez sosem fog bekövetkezni, mert mindenki túlképzett ahhoz, hogy gondolkozzon.