Feltételezzük, hogy ideális gázokról van szó.


Legyen a tartály 1 `m^3`-es.

A tartályban van 0.25 `m^3` víz, ami 250 kg, ez `250/18` = 13.889 kmol

A tartályban van 0.75 `m^3` levegő, ami standardállapotban `750/24.5` = 30.61 mol

Ez volt a kiindulási állapot.

A végállapotban is ugyanennyi mol anyag lesz (n=13889+30.61 mol), a T ismert (500+273=773 K), térfogat 1 `m^3`,

p=`(n*R*T)/V` = 89.5 MPa

A sűrűség:

1 `m^3`-es a tartály, van benne 250 kg víz (ami gőz) és a többi levegő, ami ugyan nem befolyásolja a tömeget, de azért számolhatunk vele. 30.61 mol levegő tömege (ha a levegő moláris tömegét 29 `g/(mol)`nak vesszük, `30.61*29` = 888 g.

`rho` = `m/V` = `250.888/1` = 250.888 `(kg)/(m^3)`


Természetesen nem ennyi, ilyen körülmények között már nem viselkedik ideális gázként a rendszer. (Alacsony nyomás, magas hőmérséklet). A 88.5 MPa semmiképp sem alacsony nyomás.

A víz itt már nem gőz, hanem gáz (a kritikus pont felett, az pedig 374 °C körül van és 22 MPa felett).