A századfordulóra az agrárproletariátus helyzete rosszabbra fordult. A gazdasági válságok és a külföldi gabona behozatala miatt az aratómunkásoknak egyre kevesebb bért fizettek. Befejeződtek a nagy állami építkezések és egyre kevesebb kubikusra volt szükség. Az ipar gyenge iramban fejlődött, és az elégedetlenkedő szegényparasztság körében szocialista földmunkáskörök alakultak ki. Létrehozták a szegényparasztság önálló szociális pártját, melynek fő célja a nagybirtokok felosztása és a parasztság földhöz juttatása volt. Céljaikat nem tudták megvalósítani, hiszen a cenzusos választójog miatt nem küldhettek képviselőt a parlamentbe. Az elégedetlenség leginkább az aratósztrájkokban jeletkezett. Voltak tüntetések is. Ezeknek több helyen emberéleteket is követelő csendőrsortüzek vetettek véget. Sokan külföldre mentek a jobb megélhetés reményében.