Léteznek ún. kevert rácsú anyagok is, ilyen pl. a grafit. A rétegen belül fémrácsos tulajdonságokkal rendelkezik (ezért vezeti az áramot), míg azok között molekularácsosakkal (könnyű elmozdítani a rétegeket egymás fölül, ezért lehet írásra használni).

Puha anyag (molekularács)
Elektromos áramot vezeti ( fémrács)
Magas olvadáspontú (atomrács)
C atomok alkotják (atomrács)

A grafit rétegrácsba rendeződött szénatomokból áll, ahol a rétegeket méhkasszerűen, hatszögekből felépített szénhálók alkotják, ezen rétegek helyezkednek el egymás felett. A rétegeken belül az atomokat erős, kovalens kötés tartja össze, azonban a rétegeket csak gyenge másodlagos kötések, így a rétegek egymáson el tudnak csúszni. Ez az oka annak, hogy lehet vele írni és hogy oylan puha, hiszen a papíron végighúzva, mint egy pakli kártya, egymás után jönnek le a rétegek.
A rétegeken belül azonban az elektronok delokalizálva vannak, azaz képesek elmozdulni. Ennek köszönhetően a grafit vezeti az áramot. Ez utóbbi egyébként a fémes rácsra jellemző, míg a fentebbi kijelentés, hogy a rétegekben az atomokat kovalens kötés tartja össze, az atomrács jellegzetessége. Így tehát a grafit rácsa mind a fémrácsra, mind az atomrácsra hasonlít (még a molekularácsra is, hiszen a rétegek felfoghatók egy nagy molekulaként).