Az egész folyamat alapanyaga nátrium-szilikát, a működés az ozmózisnyomás elvén működik.

Ezek a folyékony szilikátok sok szilárd átmenetifém-sóval reagálnak. A folyamatokban színes csapadék képzôdik, s a csapadék egy idô múlva látványos szálakká alakul – "kék, zöld, barna hajtások tobzódó vegetációja" jelenik meg.

A szín attól függ, hogy milyen fémsó-oldatot tettünk a szilikáthoz. `FeCl_3`-tól barna hajtások, kobalt-kloridtól lila, réz-szulfáttól kék hajtások lesznek.

A reakció során a fémsó körül vékony féligáteresztő hártya fejlődik. A membránon csak a vízmolekulák diffundálhatnak át. A növekvő ozmózisnyomás szétrepeszti a hártyát, és a fémsó-oldat kiáramlik a nátrium-szilikát-oldatba. Rendszerint fölfelé (a kisebb sűrűségű réteg felé) indul el, és újabb szilárd réteg keletkezik körülötte. A folyamat ezután ismétlődik.

A vegyész kertje (vagy üvegháza) ezekből az ág-bogas szálakból áll. A kertépítés egyszerű. Hígítsunk fel 1 rész nátrium-szilikátot 2 rész ionmentes vízzel, és öntsük üvegedénybe. Az üveg aljára homokot is tehetünk (várjuk meg, amíg leülepszik). Ha kiválasztottuk a fémsókat, vegyünk egy kb. 1 cm átmérőjű üvegcsövet, és úgy tartsuk, hogy csaknem az edény aljáig érjen. Ezen keresztül dobjuk be a fémsó rögöket az oldatba. Így oda "ültethetjük a növényeket", ahová akarjuk. A kert néhány óra alatt népesül be. (A – legfeljebb 0,5 cm átmérőjű – rögökkel látványosabb eredményt kapunk, mint a finom porral. Ionmentes vízre azért van szükség, mert a csapvízben levő kalcium- és vasionok zavarossá tehetik az oldatot. A nátrium-szilikát-oldatot óvatosan kiönthetjük a lefolyóba, ha csapvízzel bőségesen hígítjuk közben.)

Inkább egy képet linkelek.