A légkör nagysága a gravitációtól és a felszíni hőmérséklettől függ. Ezért is nem éles ez a határ, nem úgy kell elképzelni, hogy egyszer csak már nincs, fokozatosan vékonyabb lesz.

EDIT: A Földhöz rögzített koordináta-rendszerben számított centrifugális és nehézségi erő kiegyenlítik egymást. Ez olyan 32000-36000 km, a Föld sugarának kb 6-szorosa. Eddig a magasságig a gázburok együtt mozog a Földdel. Ez a légkör elméleti határa. Ezenkívül még szerepet játszik a Föld mágneses erőtere, a napszél és a Napból kiáramló korpuszkuláris sugárzás.

Ahogy én olvasom, a 10 000 km csak olyan hivatalos érték, pont annak nincs fizikai oka. Ezt szokták mondani az exoszféra "hivatalos" tetejének, bár a fizikai teteje jóval magasabban van. Mindenesetre a definíció olyasmi, hogy `bb"olyan"` `bb"magasságig"` `bb"kötődnek"` `bb"a gravitáció"` `bb"miatt"` a légkör részecskéi a Földhöz (de ez nagyobb 10 000-nél).

A pontosabb definíció az, hogy az exoszféra teteje az, ahol a napfény nyomásának a hatása már nagyobb, mint a részecskére ható gravitáció. Ez kb. 190 000 km magason van. Szóval a fizikai határ inkább ez, mégis, megszokásból szokták 10 000-nek mondani.

Az űreszközök (mint pl. a Nemzetközi Űrállomás) még a 10 000 km-nél is jóval lejjebb vannak egyébként, olyan 330 km-en.

Ez alatt van a Kármán vonal (100 km), aminek az a fizikai értelme, hogy itt már olyan ritka az atmoszféra, hogy ahhoz, hogy egy repülőgép szárnyán felhajtóerő legyen, már az első kozmikus sebességgel kellene repülnie (ami azt jelenti, hogy Föld körüli pályára lépne, vagyis űrhajó lenne). Ez jogi határ is egyébként, olyan magasságig terjed egy ország légtere. Jogilag a Kármán-vonal fölött van az űr.