Voltaire: Candide vagy az optimizmus (olvasónapló)
1759.
Olvasónapló
I. Fejezet: Candide egy vesztfáliai kastélyban nevelkedett. Pangloss mester arra tanította őt,
hogy minden a legjobban van ezen a földön. Candide beleszeret Kunigundába, a báró
lányába.
Kunigunda észreveszi Pangloss urat, ahogy éppen az egyik szobalánynak ad leckét „kísérleti
fizikából nyomós érvekkel" alátámasztva. Kunigunda sze-rette volna ezt kipróbálni Candideon,
ezért egy spanyolfal mögött megcsó-kolja őt. De a báró észreveszi őket, s emiatt kitiltja
Candide-ot a kastélyból.
II. Fejezet: Candide étlen-szomjan érkezik meg egy faluba, ahonnan két bulgár -egy ebédért
cserébe- elhurcolja katonának. Majd néhány nap kiképzés után beállítják a seregbe.
Megpróbál megszökni, mert úgy tanulta Panglosstól, hogy az ember szabadnak születik. De
elkapják, és büntetésből 4000 vesszőcsapást mérnek rá, majd ki akarják végezni. A bulgárok
királya azonban megkegyelmez neki.
III. Fejezet: A bulgárok (Candide-dal együtt) az avarokkal háborúznak. Candide megszökik.
Hollandiába indul. Keserves útja kihalt falvakon át vezet. Mire megérkezik elfogy minden
pénze, ezért koldulni kezd. Megsajnálja egy anabaptista, elviszi magához és ad neki pár
forintot. Másnap találkozik egy megcsonkított koldussal.
IV. Fejezet: A koldusról kiderül, hogy Pangloss az, aki vérbajos lett. Pangloss elmeséli, hogy
a bulgárok megszégyenítették és megölték Kunigundát és családját, s rezidenciájukat pedig
lerombolták. Erre a hírre Candide elájul, s mikor eszméletéhez tér megkéri Jacques-ot (az
anabaptistát), hogy gyógyítsa meg Pangloss-t. Miután a mester meggyógyult, magával viszi
őket Jacques a hajóján. Lisszabon partjainál viharba kerülnek.
V. Fejezet: A hajón az emberek pánikba esnek. Az anabaptistát belökik a vízbe és megfullad.
A hajó elsüllyed. Pangloss, Candide és a matróz, aki belökte Jacqes-ot, megmenekülnek.
Mikor beérnek Lisszabonba, megmozdul alattuk a föld, és a város nagy része romba dől.
Candide megsebesül és elájul. Pangloss hoz neki olajat és bort, ettől ismét erőre kap.
Segítenek a mentésben a városiaknak. Cserébe megvendégelik őket; Pangloss vitába
keveredik az inkvizíciósokkal.
VI. Fejezet: Az inkvizíciósok úgy döntenek, hogy néhány embert kivégeznek a földrengések
megelőzése végett. Ezért elfogatnak néhány városit és Candide-ékat is. Pár nap múlva
sanbenitoba öltöztetve viszik őket a vesztőhelyre. Panglosst felakasztják, a többit megégetik,
Candide-ot pedig elfenekelik. Ismét megmozdul a föld. Candide addig vonszolja magát,
mígnem találkozik egy vénasszonnyal, aki elhívja magához.
VII. Fejezet: Egy kis házba viszi, ahol napokon keresztül ellátja Candide-ot élelemmel és
gyógyítgatja őt. A harmadik napon az öreg elviszi egy másik házba. Itt találkozik
Kunigundával, s elmeséli neki mi történt vele, mióta nem találkoztak.
VIII. Fejezet: Kunigunda is elmeséli az ő históriáját:
A kastélyukban a bulgár katonák erőszakoskodtak vele, de a kapitányuk megmentette, majd
elvitte magával. Mivel néhány hónap múlva a kapitánynak elfogyott a pénze, eladta őt egy
zsidónak, aki elvitte Portugáliába. Itt megtetszett Kunigunda a főinkvizítornak, ezért az
167
inkvizítor megegyezett a zsidóval, hogy minden hétfőt, szerdát és pénteket kivéve övé a lány.
A főinkvizítor elhívta Kunigundát is arra a kivégzésre, ahol Candide-ot fenekelték. Mikor
Kunigunda meglátta Candide-ot szólt a vénasszonynak, hogy viselje gondját, és amikor
felépül hozza el ide.
Ezután Kunigunda és Candide megvacsoráznak, ám közben megjön a zsidó.
IX. Fejezet: A zsidó tőrt rántott elő, de Candide leszúrta őt. Közben már elmúlt éjfél,
vasárnap lett. Nemsokára jött a főinkvizítor, akit szintén megölt Candide. Kunigunda
kétségbeesésében tanácsot kér az öregasszonytól, aki azt javasolja, szálljanak mindhárman
lóra és meneküljenek el Cadizba. El is indulnak, de megállnak Avacená-ban.
X. Fejezet: Kiderül, hogy kirabolták Kunigundát, s ezért el kell adniuk az egyik lovukat. Így
már csak két lovon érkeznek Cadizba, ahol Candide-ot kinevezik a portugál sereg
kapitányának. Ez a század a paraguay-i jezsuiták ellen indul. Így mindhárman hajóra
szállnak. Kunigunda nagyon sajnáltatja magát sanyarú sorsa miatt. Az öregasszony
'vigasztalásképp' elmesélni az ő nem éppen rózsás életének történetét:
XI. Fejezet: X. Orbán pápa és Palesztrina hercegnőjének volt szépséges lánya. Hatalmas
fényűzésben nevelkedett. Esküvőjén vőlegényét megmérgezték, emiatt anyjával hajóra szállt.
A tengeren foglyul ejtették őket a kalózok. Marokkóba érve a kalózok harcba szálltak a
lakosokkal. A foglyul ejtett nőket a harcok közben elevenen széttépték. Egyedül ő élte túl a
vérengzést. Egy patakhoz vonszolta magát, s ott mély álomba merült. Mikor felébredt egy
jóképű fiatalembert pillantott meg, akiről megtudta, hogy eunuch.
XII. Fejezet:(folyt.) Az eunuch gondját viselte, majd eladta őt Algerban egy helytartónak.
Közben kitört a pestis, amit sikerült túlélnie. Ezután többször is eladták a kalmárok, és így
jutott el Konstantinápolyba, ahol egy török agáé lett. Az aga magával vitte háremét is a
háborúba. Egy kis várban húsz katona őrizte a háremet. Az aga elesett a háborúban, de a kis
vár tartotta magát. Az élelem elfogyott, ezért a janicsárok levágták a nők fél fenekét, s azt
ették. Végül bevették a várat az oroszok, s elvitték a nőket Moszkvába. Itt kertész lett, majd
megszökött, bejárta az egész világot szolgálóként, és öregségére Issacarhoz (zsidó) került
Kunigunda mellé.
XIII. Fejezet: A hajó megérkezik Buenos Aires-be. A város kormányzója megkéri
Kunigunda kezét, aki tanácsot kér az öregasszonytól. A vénasszony azt feleli; hogy menjen
hozzá mindenképpen, mert megérkeztek a városba a törvényszékiek, akik az inkvizítor
gyilkosát keresik, s a kormányzó biztosan meg tudja védeni őt. Kunigunda ezt azonnal
elmondja Candide-nak, és kéri, hogy meneküljön el.
XIV. Fejezet: Candide sűrű könnyek közt elbúcsúzik Kunigundától. Elindul a jezsuitákhoz
szolgájával Cacambóval. Kiderül, hogy a jezsuiták parancsnoka Kunigunda öccse, aki
nagyon örül a találkozásnak. Míg várják a tartományfőnököt, a parancsnok elkezd mesélni a
múltról:
XV. Fejezet: Látta, mint alázzák meg Kunigundát és ölik le egész családját. Ő is súlyosan
megsérült, de meggyógyították a jezsuiták. Ezért beállt hozzájuk, s elment Paraguayba, ahol
kis idő után ezredes és felszentelt pap lett.
Miután ezt elmesélte, Candide szóbahozza, hogy el akarja venni Kunigundát. Erre az ezredes
nagyon dühös lett. Kardjával Candide arcára vágott, mire az leszúrta őt. Ezek után Candide
gyorsan felöltözik az ezredes ruhájába (ami Cacambo ötlete volt), és szolgájával elvágtatnak
a határ felé.
168
XVI. Fejezet: Egy ismeretlen országban Candide lelő két majmot, mert két lányt üldöztek.
Azt gondolta nagy veszedelemtől mentette meg őket, de kiderült, hogy a majmok a hölgyek
udvarlói voltak. Emiatt másnap megkötözve ébredtek a Füleseknél (egy törzs), de sikerül
megmenekülniük Cacambo leleményességének köszönhetően.
XVII. Fejezet: Candide és Cacambo Cayenne-be indulnak. A hosszú és kalandos utazás alatt,
elfogyott minden élelmük, és a lovaik is elpusztultak. Végül egy olyan országba jutnak, ahol
az út drágakövekkel van felszórva, és a vendéglőben nem kell fizetni a vacsoráért. Úgy
gondolják ez lesz az az ország, ahol minden a legjobb.
XVIII. Fejezet: Kikérdezik az ország legbölcsebb emberét Eldorádó város szokásairól, majd
a királyhoz mennek. Néhány hét után, aztán elindulnak Cayenne város felé, mert Candidenak
hiányzik Kunigunda. De előbb Eldorádóban jól megszedik magukat drágakövekkel meg
arannyal.
XIX. Fejezet: Candide-ék mire megérkeznek a holland gyarmatra már csak két juhuk maradt
a több, mint százból, amelyek mind meg voltak rakva kincsekkel. Candide elküldi Cacambot
Buenos Airesbe Kunigundáért és megüzeni vele, hogy Velencében fognak találkozni. Ő
maga hajót keres, de jól átverik, s nem marad túl sok pénze. Ebből mégis sikerül egy kis
szobát bérelnie egy vitorláson, és egy embert (Martin), aki utálja a jelenlegi helyzetét és nem
boldog.
XX. Fejezet: Candide és Martin beszélgetnek és vitatkoznak egész úton Bordeaux felé.
Martin már nem remélt semmit az élettől, de Candide még hisz Pangloss mester
optimizmusában, és abban, hogy találkozik még szerelmével. Közben egy tengeri csata
szemtanúi lesznek. Kiderül, hogy az elsüllyedt hajó az volt, amelyiknek a kapitánya ellopta
Candide juhait és kincseit.
XXI. Fejezet: Végül eljutnak a francia partokhoz. Martin elmeséli tapasztalatait
Franciaországról. Candide nem szeretne sokáig ott maradni. Martin eldönti, hogy vele tart.
Eközben a hajó kiköt.
XXII. Fejezet: Candide Párizsba megy, ahol először meglátogat egy színházat. Megtetszik
neki egy színésznő, mert hasonlít a szerelmére.
Kártyázás közben nincs szerencséje, sokat veszít. A vendéglátós hölgy szóba elegyedik vele,
és sikerül lebeszélnie Candide-ról két gyűrűt, de elcsavarni a fejét már nem sikerül. Úgy érzi
megcsalta Kunigundát. Másnap levél érkezik Kunigundától, amiben leírja, hogy nagyon
beteg és nincs pénze. Candide azonnal felkeresi, de nem láthatja a lányt, nem is beszélhet
hozzá, csak a pénzt adhatja oda neki. Ezután néhány rendőrnek látszó alak elfogja őket.
Martin ráébred, hogy ez az egész levél ügy egy nagy átverés. Candide lefizeti a rendőröket, s
azok elengedik őket.
XXIII. Fejezet: Normandiába érve látnak egy kivégzést, s Candide kezd veszteni hatalmas
optimizmusából. Velencébe hajóznak a francia partok mentén.
XXIV. Fejezet: Velencében égen-földön keresi Kunigundát és szolgáját, de nem találja őket.
Találkoznak egy baráttal és egy lánnyal. Martin fogad Candide-dal, hogy nem boldogok.
Paquette (a lány) elmeséli az életét, majd a barát (Giroflée) is megteszi, és kiderül, hogy
egyikük sem boldog, noha annak látszottak. Candide elveszíti a fogadást.
XXV. Fejezet: Candide és Marin meglátogatják Pococurantét, a híres velencei nemes urat,
aki vendégül látja őket. Művészetről filozofálnak, és hangversenyt hallgatnak. Ebéd után a
hatalmas könyvtárba mennek, ahol kiderül, hogy Pococurantének egyik könyv sem tetszik.
169
XXVI. Fejezet: Egy nap Cacambo felkeresi Candide-ot. Candide megtudja tőle, hogy ő
rabszolga lett, és szerelme is raboskodik. Együtt étkeznek hat idegennel, akikről kiderül,
hogy trónfosztott királyok. A királyok elmondják kik is valójában és Candide is. A különös
vacsora után távoznak.
XXVII. Fejezet: Candide-ék kiváltják Cacambot, majd hajóra szállnak, hogy
Konstantinápolyba menjenek. Útközben kikérdezik Cacambot, s kiderül, hogy Kunigunda
rabszolga. Aztán szóba kerül Pangloss és a báró neve, mire két gályarab felpattan, és
odamegy hozzájuk. A báró és Pangloss az. Candide őket is kiváltja.
XXVIII. Fejezet: A báró és Pangloss elmesélik, hogy mi történt velük: Miután Candide
elmenekült a jezsuitáktól, a haldokló bárót meggyógyí-tották, s Konstantinnápolyba került.
Itt egyik alkalommal -a nagy meleg miatt- együtt fürdött egy muzulmánnal, és ezért
gályarabságra ítélték.
Pangloss mester egy kontár hóhér miatt élte túl az akasztást, s a halottnak vélt testét egy
kirurgus vette meg. Az ember otthon keresztvágást csinált Pangoss testén, mire a mester
hatalmasat ordított. A kirurgus ijedtében elfutott, de Pangloss könyörgésére visszajött, s
meggyógyította őt. Később munkát is kerestek neki, így állt egy kalmár szolgálatába, aki
Sztambulba vitte. Itt egyszer betért egy mecsetbe, ahol csak egy imám meg egy szép fiatal nő
volt. A nő keblei közül kiesett egy virágcsokor. Ezt próbálta visszatenni Pangloss, mikor
észre vette az imám. Ezért a bűnéért megverték, és gályarabságra ítélték. Ugyanarra a hajóra
került, amelyikre a báró.
XXIX. Fejezet: Megérkeznek a fejedelem házához, ahol Kunigunda és az öregasszony
dolgozik. Mikor Candide megpillantja Kunigundát, meghőköl a látványtól, ugyanis
Kunigunda nagyon megcsúnyult az eltelt idő alatt. De illendőségből mégis megöleli. A
többiek is nagy örömmel köszöntik őt és a vénasszonyt. Candide kiváltja mindkettőjüket. A
lány feleségül akar menni Candide-hoz, de Candide már nem akarja, és a báró sem szeretné
ezt.
XXX. Fejezet: A bárót visszajuttatják a gályára. Candide nem tud kibújni a házasságkötés
alól, elveszi Kunigundát.
Egy kis majorság Candide minden vagyona. Itt dolgoznak és élnek mind az öten, de csöppet
sem boldogan. Egy nap beállít hozzájuk Paquette és Fráter Giroflée nagy nyomorúságban. Ez
még jobban elkeserítette őket.
Elmentek egy bölcs dervishez, hogy megtudakolják, mi végre teremtődött az ember. De a
dervis azt mondta, semmi közük hozzá, és elzavarta őket. Hazafelé betértek egy kedves
öregemberhez, aki vendégül látta őket. Hosszasan elbeszélgettek. Az öreg ráébresztette őket,
hogy az ember azért teremtetett, hogy dolgozzék. Ezentúl eszerint, és elégedetten éltek ezen
a legeslegjobb világon.