Reformáció és katolikus megújulás Magyarországon

Vázlat:
A reformációt megelőző világtörténelmi helyzet: 1516-ban V. Károly Habsburg uralkodó örökölte a spanyol trónt, így „országában sohasem nyugodott le a nap” (gyarmatok). A francia állam két tűz közé került, ezért megnyerve a Habsburg térnyeréstől tartó hatalmakat (pápa, Milánó, Firenze, Velence) 1526-ban létrehozta a cognaci ligát. V. Károly azonban folyton nyert, így a franciák lemondtak Itália megszerzéséről. V. Károly birodalma azonban csődbe jutott, mert sok volt a harc, és ügyetlenül bánt a gazdasággal.
A reformáció születése, irányzatai, tanai:
X. Leó pápa uralkodása alatt az egyházi birtokokból rengeteg pénz folyt be, emellé jött még, hogy a Szent Péter-székesegyház építésének költségeinek egy részét ún. búcsúcédulákból kívánta fedezni. Ennek az volt a lényege, hogy a hívők pénzért szabadulhattak meg bűneiktől és a tisztítótűztől. Ez hatalmas felháborodást váltott ki, ami mellé párosult a papság fényűző élete és a reneszánsz pápák világias életmódja.
Evangélisták: Luther Márton wittenbergi Ágostonrendi szerzetes volt, aki Rómában járva megtapasztalta a romlott erkölcsöket. Felháborodása arra késztette, hogy összefoglalja kifogásait, amelyet 95 pontban tűzött ki 1517. október 31-én a wittenbergi vártemplom kapujára. Tanításai szerint az ember egyedül Isten kegyelméből, a hit által nyerheti el a megigazulást, tehát nincs szükség búcsúcédulákra, egyházi adókra, sőt, egyházi vagyonra sem (támogatta tehát a szekularizációt, az egyházi birtokok világi kézbe adását). Követői az evangélium után kapták a nevüket. 95 pontjának egyéb részei:
- Megkérdőjelezte a pápa hatalmát az egyházon belül
- Elvetette a szerzetesség intézményét
- Hitet tett a két szín alatti (kenyér és bor) áldozás és az anyanyelvű igehirdetés mellett.
- Lefordította a Bibliát
- A hét szentségből csak kettőt (keresztség, úrvacsora) tartott meg
A pápa természetesen elutasította a vádakat és kiátkozta Luther Mártont. V. Károly is eretneknek nevezte, így a reformátoroknak Wartburg várában kellett bujkálniuk. Luther lefordította az újszövetséget, és röpiratokat írt a szerzetesség, az egyházi hierarchia, a papi nőtlenség és a gyónás gyakorlata ellen. Az 1529-es speyeri birodalmi gyűlés alapján a lutheránusok megtarthatták hitüket, de nem terjeszthették azt. A határozat elleni tiltakozásról (protestálás) kapták a reformátorok összefoglaló nevüket, a protestánst. Az ágostai hitvallás bizonyos engedményeket tett, de a császár nem engedett. A protestáns fejedelmek létrehozták a schmalkedeni szövetséget, és kitört a háború. A császár sikereket ért el, és 1555-ben megkötötték az augsburgi vallásbékét, melynek értelmében a fejedelmek szabadon választhattak vallást (akié a föld, azé a vallás). Ez a béke azonban csak az evangélistákra vonatkozott, és ők sem szerezhettek további földjeiket.
Anabaptisták: A legszélsőségesebb elveket vallották az újrakeresztelők, akiknek vezetője Münzer Tamás volt. Az államhatalom megszüntetését és a vagyonközösséget követelték, mivel a krisztusi szegénységet tekintették mintának. A parasztok ebben látták saját vágyaikat, ez a 1524-26-os parasztháborúhoz vezetett. A fejedelmek ezt leverték.
Kálvinisták: Kálvin János francia születésű, a reformátorok második nemzedékéhez tartozott. Jogot tanult, és meg akarta újítani az egyházat, ami miatt Svájcba kellett menekülnie. 1541-ben Genf prédikátora lett, elképzeléseit Institutio címen jelentette meg. Kálvin egyszerű és szegény egyházat hozott létre: a templomokban nem tűrt meg képeket, a miséken az imán, az éneken és a prédikáción volt a hangsúly. Tanai szerint Isten hatalma végtelen, és az emberek sorsát elve elrendelte. Megbecsülte a munkát és a polgári erényeket, de a pénzt nem saját haszonra, hanem a közösség javára kellett újra befektetni. A kálvini egyház elvetette az egyházi hierarchiát, a közösségek csak lazán kapcsolódtak egymáshoz, az egyházat presbiterek és prédikátorok irányították. A kálvini reformáció gyorsan terjedt el Európában.
Antitrinitáriusok: A Szentháromság-tagadók Krisztus isteni természetét és a Szentlélek létezését tagadták. Szerintük Jézus Isten fia volt, de végleg emberré lett. A kálvinistákhoz álltak közel, de tagadták a predesztinációt (eleve elrendeltetés elve). Legjelentősebb képviselőjük Szervét Mihály volt, akit azonban a további újításoktól megrettenő hívek máglyára küldtek. Ebből is látszik, hogy az egyházzá szerveződött új gondolatok is védték magukat a régi, és az újabbak ellen. Az antitrinitáriusok Erdélyben leltek menedéket, a mérsékeltebbek itt alapították meg az unitárius egyházat.
A reformáció tanai terjesztésében kihasználta az új találmányt, a könyvnyomtatást. A reformációnak tömegesen volt szüksége képzett lelkipásztorokra, hitvitázókra, valamint fordítókra, hogy a Bibliát minden hívőhöz eljuttassák. Ezért nagy fontosságot tulajdonított az iskoláztatásnak az elemi oktatástól az egyetemig. Ez fejlesztette a művelődést és a kultúrát.

Magyarország reformáció előtti helyzete:
Az ország 1541-ben három részre szakadt: Török Hódoltság, Magyar Királyság és Erdély. A királyság és a hódoltság helyzete a kiegészítésből ismert. Erdélyt Fráter György irányította, akinek akció török és Habsburg megtorlást idéztek elő. Mivel a terület nem esett a török támadások irányába, Szulejmán megelégedett a vazallusi viszonnyal. 1570-ben János Zsigmond Speyerben megállapodott a Habsburgokkal: elismerte a magyar korona főségét, lemondott a királyi címről. Halála után Báthory Istvánt (1571-1586) választották meg az erdélyi rendek. Az új fejedelem megküldte az adót a törököknek, és érvényesnek ismerte el a speyeri szerződést. Báthory 1576-ban elfoglalta a lengyel trónt, és testvérére, Báthory Kristófra bízta az itteni ügyeket. Erdélyben a hatalom a fejedelem kezében összpontosult, a rendek alulmaradtak.

A reformáció elterjedése:
Erdély a kápolnai unió alapján három rendi részre oszlott: magyar, székely és szász. A magyar rész az anyaországhoz hasonló közigazgatással bírt, a székely rész erősen a nemességre koncentrálódott. A Szászföld önálló, külön egység volt, melynek polgárai szabadok voltak. Az új hit tehát itt, Mária királynő udvarában és a szász városi polgárság körében terjedt el, bár kezdetben a nemesség elutasította a tanokat. Később főúri támogatással megszületett az első magyar nyelvű Újszövetség, Sylvester János fordításában. Luther tanai terjedtek el széles körben, döntően a Felvidék magyar, német és szlovák közösségeiben, valamint az erdélyi szászok köreiben.
Kálvinisták: Az 1550-es években elterjedt a svájci irányzat is; sokan a lutheri tanokat hagyták el érte. A vallás legnagyobb magyar alakja, Méliusz Juhász Péter rengeteget tett a vallásért, és Debrecen fellendüléséért. A szabad szellemű városban iskolát és nyomdát alapított, hitvitáiban mindenkit legyőzött, a várost a „kálvinista Rómává” tette. A református egyház megszilárdulását eredményezte az 1562-es debreceni zsinat határozatai. A XVI. századra a legelterjedtebb felekezetté vált e vallás Magyarországon.
Erdély különleges színezetet kapott az új vallásoktól: a vármegyék magyar lakossága református (kálvinista) lett, a székelyek katolikusok maradtak, a szászok evangélisták voltak, míg a románok ragaszkodtak ortodox hitükhöz. A vallásháborúk korában Erdélyben végig béke honolt, amit a vallási türelem segített elő (1568-ra már minden vallást szabadon gyakorolhattak, és mindig kimondták a régi védelmét).
A reformáció hatása: a vallás legfőbb vonzerejét az anyanyelvűség jelentette. Károli Gáspár Bibliája az irodalmi nyelv kialakulásának döntő tényezője volt. Több nyomda is működött (Debrecen, Kolozsvár, Nagyszeben), vallási és históriás könyvek terjedtek el. Az új felekezetek nagy hangsúlyt fektettek az oktatásra, iskolák alapultak Kolozsváron, Váradon, Debrecenben, Sárospatakon. Kisebb iskolák alapultak: egy-egy iskola a kisebb országrészek oktatását fogta össze (az alsóbból a jobbak a központba mehettek tanulni). Hazai egyetem hiányéban azonban csak külföldre mehettek továbbtanulni. A protestáns diákok Wittenberg iskoláiban folytathatták tanulmányaikat.

Ellenreformáció – Katolikus megújulás:
A két fogalom ugyanazt takarja; előbbit a protestánsok, utóbbit a katolikusok használták e folyamat megnevezésére. A katolikus egyház egy évszázadon keresztül állt ellen a reformoknak. A vallás követői (franciák, olaszok, spanyolok) mozgalmat indítottak egyházuk megtisztítására. III. Pál pápa kezdetben elődeit követte, de felismerte a reformáció veszélyeit, és támogatta az új törekvéseket: felhasználta világi hatalmát, a pápai vagyont és diplomáciai hálózatot a katolicizmus megmentéséért. 1540-ben jóváhagyta a Loyolai Ignác által alapított jezsuita rendet: A katonai rend szerint felépített szervezet élén a generális állt, tagjaitól nagy fegyelmet és engedelmességet követelt. A jezsuiták lettek a pápaság diplomatái, ők gyóntatták a királyokat és a fejedelmeket, ennek révén befolyásolni tudták a politikai életet. Felismerték az oktatás fontosságát, magas színvonalú iskolahálózatot hoztak létre. A Pápai Államban újra felállították az inkvizíció intézményét Szent Hivatal néven, gátat szabva az új tanok terjedésének. 1545-1563 között Tridentben ülésezett a zsinat; a részvevők pontosan megfogalmazták a reformáció által vitatott hittételeket: orvosolták azokat a sérelmeket, amelyeket az alapvető katolikus hittételek torzulása nélkül orvosolni lehetett:
- Eltörölték a búcsúcédulák árusítását
- Kimondták az egyházi méltóságok halmozásának tilalmát
- A főpapokat egyházmegyéjük hitéletének felügyeletére utasították
- Nyomdákat, iskolákat alapítottak.
A liturgia látványosabb lett, elterjedtek a körmenetek, zarándoklatok, búcsújárások. Nem mondtak le azonban a pápa egyházfőségéről, a szerzetesség intézményéről, a szentségekről és a szentek tiszteletéről. A katolicizmus felhasználta a könyvnyomtatást, azonban IV. Pál pápa 1559-ben összeállíttatta az Indexet, a tiltott könyvek jegyzékét, melybe az általuk károsnak vélt könyvek kerültek (pl. Kopernikusz és Galilei tanai). A reformok eredményeként a reformáció terjedése megállt, és azokon a területeken, ahol a reformáció politikai törekvésekkel függött össze, visszanyerte tekintélyét.
A katolicizmus megújulásával új stílus, a barokk született meg. A reneszánsz embereket a hit felé fordították, a művészek összekötötték a reneszánsz és a katolicizmus előnyeit.

Ellenreformáció Magyarországon:
A XVI. század végére a királyi Magyarország és a hódoltság lakosságának nagy része a református hitre tért át. A katolikus egyházszervezet szétesett, az érsekség Nagyszombatra került. Az egyetemes katolikus megújulás az 1600-as évek elején ért ide: Az esztergomi érsek székét Pázmány Péter kapta, aki a magyar főnemesség áttérítésével kezdte el a megújítást. Kiemelkedő fontosságúnak tartotta az iskoláztatást, a papok képzését. 1635-ben Nagyszombaton egyetemet alapított. Az oktatás mellett hatásos eszköze volt a prédikáció és a könyvek. Káldi György fordításában 1626-ban megjelent az első magyar nyelvű katolikus Biblia. Pázmány írásaival győzte meg a népet. Titka abban rejlett, hogy egységbe foglalta a katolicizmust és a magyar rendi gondolkodást.

Forrás: Reformáció és katolikus megújulás Magyarországon Dokumentun
Webhely: https://www.google.rs/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=12&cad=rja&uact=8&ved=2ahUKEwj88vzks43eAhUDyqQKHR1WBqIQFjALegQIBxAC&url=http%3A%2F%2Fusers.atw.hu%2Fschtetel%2Ftori%2Fbenke%2F07-reformacio_es_katolikus_megujulas_magyarorszagon.doc&usg=AOvVaw2fyK7xmUICqGiFDdSOct0q