Szklabonya: Itt született 1847-ben.
Mauks Mátyás: Iskolái befejeztével Nógrád megyébe tért, ahol Mauks Mátyás szolgabírónál Balassagyarmaton szolgabírósági esküdtként helyezkedett el, később az ő lányát vette el feleségül.
politika: 1887-től élete végéig országgyűlési képviselő volt, előbb az erdélyi Illyefalva, majd 1892-től Fogaras, végül Máramarossziget mandátumával.
2 mű tőle: A tót atyafiak, A beszélő köntös

Jó palócok című mű: http://csicsada-irodalom-birodalom.blogspot.hu/2012/01/mikszath-kalman-jo-palocok.html

Pongrácz István: az úri Don Quijote alakja, nyugodtan éle a maga különc kis életét. Hóbortjait kímélik, megbecsülik, az egész vármegye a cinkosa. Megfeledkezett az időről, egy régi középkori világhoz csökönyösen ragaszkodik. Becsületre méltó ember, nemes érzések élnek benne, van benne valami lovagi finomság és tisztaság. Nem önző, nincs benne mohó élvezetvágy és hazug képmutatás. Derék szál legény, magas, daliás, piros arcú, hetyke bajszú, sánta. Matykó nem gyógyította meg, mert fájt volna neki, hogy helyre teszik a lábát. Úgy tört el a lába, hogy megbotlott a lova és leesett róla. Szerelmes volt Medici Katalinba. Mikszáth sok oldalról, sokféle helyzetben mutatja be alakját.


Mikszáth Beszterce ostroma című regényének tárgyi alapjául egy képviselőtárs, Pongrácz Károly anekdotája szolgált. Először a Pesti Hírlap közölte folytatásokban, kötetben 1895 novemberében jelent meg. Ebben az időszakban Mikszáth már egyre jobban kiábrándult kora politikájából. Bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy a műben a jelent olyannyira negatívan ábrázolja.