Iliász

Akhilleusz jelleme folytonosan változik, fejlődik. Az invokáció szerint az indulat hőse, ugyanakkor tudatosan vállalja a rövid életet adó, de hírnévközpontú értékrendet. A zsákmány elosztása körüli vitában összevész Agamemnónnal, megsértődik, amikor a fővezér magának követeli Briszéiszt, a korábban Akhilleusznak juttatott rabnőt. Bosszúja Agamemnón ellen irányul, de az egész görög sereget sújtja. A harcoktól visszavonuló Akhilleusz kárörvendően figyeli a görögök kudarcait, senki tanácsát nem hajlandó meghallgatni. Még anyját is arra kéri, járjon közben Zeusznál, hogy a görögöket vereség érje, és Agamemnón belássa: hibásan cselekedett, amikor megsértette őt. Akkor sem enyhül haragja, amikor a trójaiak saját hajóit gyújtják fel. Amikor azonban barátja, Patroklosz holtan marad a csatatéren, Akhilleusz újra csatasorba áll. Ő az egyetlen ember, aki sorsát alakítani tudja, ismeri a sorsára vonatkozó jóslatot, és az előtte álló két lehetőséget, mégis a hősi halált és az el nem múló hírnevet választja. Tudja, hogy Trója alól nem térhet haza, de sorsának vállalásával az egész görögség számára is példát ad. Ám a sorsát vállalni tudó hőst ismét a bosszú keríti hatalmába. Miután isteni segítséggel legyőzi Hektórt, a holttestet tizenegy napon át gyalázza, kocsijához kötve hurcolja a porban, s csak az istenek parancsára enyhít haragján. Csak akkor csillapul dühe, amikor Priamosz, a trójai király megjelenik nála, hogy elkérje fia holttestét. Az öreg királlyal való találkozás megbocsátásra készteti Akhilleuszt, és kiadja barátja gyilkosának földi maradványait. Jellemfejlődése ezzel a gesztussal fejeződik be, megbocsátása egyben a vad indulatoktól való megtisztulást is eredményezi.