zöngésség szerinti részleges hasonulás:
Két egymás mellett álló hang közül az első a másodikhoz részben hasonlóvá válik. Ha zöngésség tekintetében történik a hasonulás, akkor zöngéssé (pl.: népdal, versben, patakban), illetve zöngétlenné válásról (pl.: dobszó, szívtelen, hegytető) beszélünk.

Képzés helye szerinti részleges hasonulás:
Ha két mássalhangzó közül az egyik képzés tekintetében megváltoztatja a másikat.
Pl.: szénpor, öngyújtó

Az írásban jelölt teljes hasonulás:

Akkor keletkezik az írásban jelölt teljes hasonulás, ha egy szóhoz a -val, -vel, -vá, -vé rag kapcsolódik. Ebben az esetben a ragok teljesen hasonulnak az előttük álló mássalhangzóhoz, tehát ilyenkor meg kell kettőznünk a szó végén levő mássalhangzót.

Például:
lapát + val = lapáttal


Az írásban jelöletlen teljes hasonulás:

Akkor beszélünk írásban jelöletlen teljes hasonulásról, amikor két mássalhangzó találkozik, és ennek következtében a mássalhangzók teljesen eggyé válnak a kiejtésünkben. Ilyenkor az egyik mássalhangzót elhagyjuk a beszédünkben, a másikat pedig hosszan ejtjük ki.

Ezt a mássalhangzó-törvényt azért hívjuk írásban jelöletlennek, mert az ilyen szavakat nem úgy írjuk le, ahogyan kiejtjük őket.

Nézzünk néhány példát erre a szabályra!

egészség ⇒ kiejtve: egésség

A mássalhangzó-összeolvadás

Mássalhangzó-összeolvadás akkor jön létre, ha a szóban két különböző mássalhangzó egy harmadik mássalhangzóvá alakul át, miközben kiejtjük őket.

tanítja ⇒ taníttya

A mássalhangzó-rövidülés

A mássalhangzó-rövidülés azt jelenti, hogy ha egy szóban egymás mellé kerül egy hosszú és egy rövid mássalhangzó, akkor a hosszú mássalhangzót a beszédünkben röviden ejtjük ki. Ezért mássalhangzó-rövidülés a neve: mert megrövidül a hosszú mássalhangzó.

Például ha le akarom írni, hogy jobbra, akkor azt két b-vel írom,
de ha kimondom, akkor csak egy b-t ejtek ki: jobra.

A mássalhangzó-kiesés

A mássalhangzó-kiesés egy olyan mássalhangzótörvény, amely alatt azt értjük, hogy ha egy szóban 3 különféle mássalhangzó egymás mellé kerül, akkor leggyakrabban a középső mássalhangzót nem ejtjük ki a beszédünkben.

Például:

mindnyájan ⇒ minnyájan