A Prométheusz-motívumot az 1855-ös Vén cigányban Vörösmarty maga is átértelmezte. A Vén cigány első variánsában a 32. sor fölött szerepel ez az áthúzott mondat: „Prometheus mája a’ saskesely szájában”, ami talán a 31. sor „Kié volt ez elfojtott sohajtás?” kérdésére látszik válaszolni. Vagyis az első kézirat szövege még erőteljesebben épített volna a Prométheusz-motívumra, mint a végleges változat. Prométheusz a Vén cigányban olyan felsorolás egyetlen antik mitológiából vett szereplője, amely a zsidó-keresztény képzetkörből az emberiség Isten elleni lázadásának és a földi paradicsom elveszítésének, valamint a gyilkos testvérharcnak az alap emblémái: „Mintha ujra hallanók a pusztán / A lázadt ember vad keserveit, / Gyilkos testvér botja zuhanását, / S az első árvák sirbeszédeit, / A keselynek szárnya csattogását, / Prometheusz halhatatlan kínját.” Úgy tűnik, hogy itt Vörösmarty is osztja az Arany versében olvasott hésziodoszi Prométheusz-értelmezést, tudniillik az emberi nyomorúság egyik okát látja már a mitológiai hősben, vagyis mintha belátná a lázadás értelmetlen, önpusztító hiábavalóságát.

Ady Endre: A Tűz csiholója
Juhász Gyula: Prometheus
Vörösmarty Mihály: A vén cigány
Áprily Lajos - Prometheus