Az 1939 és 1945 közt tartó második világháború volt az emberiség történetének legpusztítóbb háborúja, mely a világ három kontinensén összesen 72 millió halálos áldozatot követelt. (Ebből 50 millióan Európában estek áldozatául a harcoknak, üldöztetéseknek, holokausztnak és nélkülözéseknek.) Összehasonlításképp: a második legpusztítóbb időszakban, az első világháborúban 15 millióan, a harmadik helyen álló vietnámi háborúban pedig 5 millióan haltak meg. A németek a villámháborúnak nevezett taktikával: nagy tömegű páncélos haderővel és kegyetlen bombázásokkal hetek alatt lerohanták Lengyelországot, 1939 szeptember 27-én Varsó is kapitulált. Közben a szovjet hadsereg a németekkel kötött 1939. augusztusi paktum értelmében 1939 szeptember 17-én bevonult Lengyelország keleti részébe. A második világháború már közel két éve tartott, amikor 1941 nyarán végre formálódni kezdett egy Hitler megállítására kész antifasiszta koalíció. A Holokauszt kifejezés az európai zsidóság tömeges legyilkolásának második világháborús folyamatát jelenti, szó szerinti fordítással égő áldozatot (görög) illetve a soa kifejezést használva (angolul shoah) szerencsétlenséget, csapást, megsemmisítést is jelöl. A Holokauszt 12 évig tartott méghozzá a nácik 1933 –as németországi hatalomra jutásától a második világháború 1945 –ös befejezéséig. A Holokauszt előzményei a 30-as évek Németországába vezetnek vissza. A Hitler vezette Német Nemzetiszocialista Párt programjában ugyanis a kezdetektől fogva kiemelten szerepelt a zsidók hibáztatása a gazdasági bajokért. Később a fajelmélet megfogalmazásakor a zsidókat az "alacsonyabb rendű fajok" közé, ott is a leginkább ártalmas - és a felsőbbrendű németekre leginkább veszélyes - ellenségek közé sorolták. A második világháború kirobbanása előtti években létrejött a zsidók üldözését végrehajtó két legfőbb szervezet. Az egyik volt az SS (Schutz-staffel = védosztag).