1935-ben vette feleségül Gyarmati Fannit,(született 1912.) akivel a házassága rendkívül boldog volt. Radnóti Miklós 1943-ban tért át a katolikus vallásra, mely abban az időben számos zsidó származású íróra jellemző volt az antiszemitizmus miatt.

A 40-es évek elején Radnóti Miklóst besorozták a Magyar Hadseregbe, de zsidó lévén fegyvertelen munkaszolgálatra (munkaerő zászlóaljhoz) osztották be. A zászlóaljat az Ukrán frontra vezényelték, és 1944. májusában a Magyar Hadsereg visszavonult, majd a zászlóaljat átvezényelték a szerbiai Borban lévő rézbányákhoz. 1944. augusztusában Josip Tito által vezetett jugoszláv partizánok Radnóti csoportját, a 3200 főből álló magyar zsidó csoportot kényszer menetelésre kényszerítették Magyarország középső része irányába. A menetelés során az emberek többsége meghalt, köztük Radnóti Miklós is. Radnóti Miklós életének utolsó hónapjaiban is folytatta a versek írását, melyeket kis noteszébe jegyzett le, amit mindig magánál tartott.
Kötetei


Pogány köszöntő (1930)
Újmódi Pásztorok éneke (1931)
Lábadozó szél (1933)
Újhold (1935)
Járkálj csak, halálraítélt! (1936)
Meredek út (1938)
Naptár (1942)
Tajtékos ég (1946)
Radnóti Miklós művei (1978)