A kereszténység történelmi kinyilatkoztatáson alapuló dogmatikus vallás. Alapítója, Názáreti Jézus Krisztus (Kr.e. 6 - Kr.u. 33) a római uralom alatt élő zsidóság megváltót váró légkörében lépett fel i.sz. 33 körül. A „Krisztus” szó a görög Chrisztosz főnévből származik, ami a héber Mosiah, azaz Messiás szó fordítása (óhéberről ógörögre). Jelentése: Fölkent. Ebből született a görög chrisztianosz, illetve a latin Christianus kifejezés, amelyek jelentése „Krisztus-követő”, „krisztusi”. Érdekesség, hogy Jézus anyanyelve az arámi volt, miközben a térségben a görögöt tekinthetjük az egyik legelterjedtebb nyelvnek. (Ennek nyilvánvaló történelmi oka a Nagy Sándor hódításaival kezdődő hellén kultúra szétterjedése Ázsia bizonyos területein. Erről bővebben később.) A görög széleskörű ismertségét bizonyítja, hogy a Biblia is ezen az ősi nyelven íródott, legalábbis az Újszövetségi része. Ugyanakkor Krisztus előtt 63 -tól a latinul beszélő rómaiak megjelenésével a latin nyelv vált általánossá, és később a középkorban, ez a nyelv lett végül az egyház hivatalos nyelve.
A kereszténység az 1. században alakult ki, mint egyistenhívő vallás, és Jézus életére, megváltási művére és tanítására épül. Követői azt tartják és vallják hogy Jézus az Isten fia. Egyúttal Krisztus az Ószövetségben megjósolt Megváltó, a Messiás.

Az Újszövetség az apostolok cselekedetei című könyve szerint (Ap.Csel 11:19 és 11:26) a szíriai Antiochia-beliek nevezték először „keresztények”-nek Jézus követőit, miután sokuk az üldöztetések elől Júdeából odamenekült és ott telepedett le. Ez a város az autonómiájának köszönhette, hogy a kereszténység legfontosabb korai bölcsője lehetett. A római császárok által is elismert városi függetlenség miatt ebben a városban a keresztényüldözéseknek nem adtak helyet, sőt nem zsidó vallásúak is tagjai lehettek a korai keresztények kis csoportjának, ami ekkor még alig volt több egy zsidó szektánál.

Jézus után a keresztény örömhírt a többi apostollal együtt valamennyi hívő és a megtért, Tarsusból származó Pál apostol is terjesztette.
Searchtool right.svg Bővebben: Őskeresztények

A keresztények alapján az ószövetségi próféciák pontosan megjósolták Jézusnak a megszületését, életét, megaláztatását és halálának körülményeit. [megj. 2]

Keresztényeknek Jézus Krisztus a példakép, a vallásos élet modellje, Isten földi megvalósítója és leginkább az emberiség megmentője, aki szenvedett, meghalt, és feltámadt azért hogy megváltsa az emberiséget az eredendő bűntől. Fenntartják azt, hogy Jézus a Mennyországba emelkedett fel, és legtöbb felekezete azt tanítja, hogy Jézus visszatér, hogy megítélje az élőket és a feltámadó halottakat, örök életet adva a hű követőinek. Keresztények Jézus Krisztus életét és megváltását Evangéliumként, vagyis „örömhír”-ként emlegetik.

Jézus életének és tanításainak legfőbb tanúi az ő elhívatott tizenkét tanítványa, az apostolok voltak. A korai egyházi emlékek megneveznek mintegy 70 másik tanítványt is, akik szintén követték Jézust utazásai során és tanúi voltak mind csodatételeinek, mind pedig tanításainak.
Esszénus eredet