Az alábbi versre vonatkoznak a kérdések.
Használ-e a költő a versben hangutánzó, hangulatfestő szavakat vagy hangszimbolikát?
Találtok-e a versben alliterációt? Ha igen, milyen hatása van?
Milyen eszközökkel érzékelteti a költő a hangleejtést?
Mi jellemző a vers ritmusára? Vannak-e benne tempóváltások?
Van-e a versben áthajlás? Ha igen, mire használja ezt az eszközt a költő?
Mi jellemző a vers rímelésére? Hogyan hat a rímelés vagy a rímek hiánya a vers hangzására?
Milyen kapcsolatban van a vers zeneisége a mondanivalójával?

Bella István: Dorombszó
Ki tudja, miket gondol
egy macska, ha dorombol.
Ki se látszik a gondból.
Kiugrana karomból.
Élete kész karambol.
Szőrből van és koromból,
sok völgyből, kis halomból,
két ég-pupillagombból,
mit – bárki bármit gondol –
ha a lét begorombol,
mindig magára gombol.
Bár a világ künn tombol,
halál csahol a lombból,
úgy néz az álomalomból,
tudatalatti limlomból,
létanalízis-akolból,
mint fény egy csillagatomból.
Messze-magában borongol.
S egy kicsit eldoromblón
igazít a dorombon,
halálból hangokat hangol,
és dorombol és dorombol.