Tartalom!

Szellemváros című munkája pedig egy igazán kreatív ötletre épülő, ügyesen, csavarosan szerkesztett regény. Az ifjú főszereplő, Michael Shipman paranoid skizofrén személyisége, összeesküvés-elméletbe hajszolt üldözési mániája és a történet farvizén megúszó gyilkosságsorozat, mint az események háttere, együttesen kiválóan megalapozza a misztikus thriller vonulatot. De minél többet tudunk meg főhősünk gyermekkori, családi hátteréről, minél többször és minél ellentmondásosabban jelentkeznek kínzó hallucinációi és a „fejében élő valóságok”, annál inkább kezdjük érezni, hogy a szerző az eredeti vonalvezetést a paranormális vonalról szisztematikusan helyezi át a science-fiction irányába. Ráadásul ez a sci-fi vonulat a regény végére a maga sajátos természettudományos magyarázatával, egy különös, idegen (vagy jóval inkább alternatív intelligencia) történetbe involválásával egyfajta keretet rajzol (vagy talán erőszakol) az egész regényre.
A szerző izgalmas, akciódús kalandokon keresztül vezeti végig a főhőst, miközben Michael folyamatosan küzd környezetével, vélt/valós üldözőivel, és nemkülönben önmagával, hallucinációival, személyiségének repedéseivel, és Wells a történet végére szépen lekerekíti a cselekményt, a lehetőségekhez képest elvarrja a szálakat.

Összességében nem vagyok meggyőződve róla, hogy zsánerét tekintve mit is olvastam, de az tagadhatatlan, hogy Dan Wells sziporkázóan ötletes szerző és ez a regénye, az eddigiekhez hasonlóan – még a néha erőltetettnek tűnő irányváltásokkal együtt is – kellemesen szórakoztató és néhol kifejezetten gondolkodásra késztető olvasmány.