Szerelemnek minden kor áldoz,
De szűz szívnek boldog zavar,
Áldásos és termő csodát hoz,
Mint rétnek tavaszi vihar,
Ha szenvedély esői érik,
Az élet nő s újulva érik,
Rügybòl pompás virág fakad,
Mely édes, dús gyümölcsöt ad.
De életünk meddő korában
Oly bús, ha vágyaink után
Holt nyom marad bennünk csupán,
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
Tar erdő és kihalt határ.