Szerintem ebből összetudod hozni:

1804-1808 között keletkezett a mű. Az eredeti címe „Ősz”, Kazinczy javaslatára lett a címe „A közelítő tél”. Sokkal kifejezőbb ez a cím, mely már előlegezi a telet és túl is mutat önmagán. Témája a versnek a természet örök körforgására és az emberi élet ellentéte. Az életút delelőjén a költő szembenéz a véggel, mert ekkor mutatkozik, a legtermészetellenesebbnek az elmúlás. A megnyugvás és a végső pusztulás ellentétét mutatja be fájdalmasan.
I. rész (1-3. vsz.) Negatív festés (negáció): a jelent, mint hiányt írja le. Egy pozitív és egy negatív táj jelenik meg. A múl és a jelen áll egymással ellentétben (pl.: szépség megállíthatatlan pusztulási folyamat; zeneiség, dal zeneietlen, néma)
II. rész (4-6. vsz.) ”Általánosítás” Konkrét képek, elvont gondolatok hajlanak át. Megfogalmazódik minden élőlény, hogy egyszeri és egyedüli. Az elrepülés, az elenyészés a lét szétfoszlása a szárnyas időmetaforával kap kifejezést -> az idő=madár. Az élet egy pillanat, a szerelem sincs olyan erős, hogy megállítsa. Rezignált fájdalom melankolikus. A műfaji meghatározása elégia. A vers formáját tekintve három aszklepiadészi és egy glükoni sor. A stílusa a műnek klasszicista. Verselését tekintve 12 szótagos sorok éles metszet. A felvilágosodás természetszemléletes leggyakoribb kifejezése, a kert. Amely lehet szerelem kert, múlandó kert és a sztoikus megnyugvás kertje csak ez teheti a létet elviselhetővé, a sorskert.