a)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy varázslatos, soha véget nem érő szálloda. Ebben a szállodában végtelen sok szoba volt. Tényleg annyi, hogy még megszámolni sem lehetett őket! És képzeljétek gyerekek: minden egyes szobában lakott már egy vendég. Egyetlen üres szoba sem maradt!

Egy nap azonban megérkezett egy új vendég, és bekopogott a recepcióra.
— Jó napot kívánok! Szeretnék egy szobát! — mondta mosolyogva az új vendég.
— Ó, kedves uram... — nézett rá a recepciós kedvesen — minden szobánk foglalt.
— Az összes? Egyetlenegy sem üres?
— Egyetlenegy sem. Nálunk végtelen sok vendég lakik.
— Akkor most mi lesz velem? Nem alhatok itt?


b)
Az új vendég végül boldogan beköltözött. A recepciós büszkén mosolygott. Ám másnap reggel furcsa dolog történt. Az út végén porfelhő jelent meg, és egy hatalmas, soha véget nem érő busz gördült a szálloda elé. A buszon végtelen sok ülés volt... és minden ülésen ült egy-egy új vendég!

A busz ajtaja kinyílt, és az első utas leszállt.
— Jó napot! Mindannyian szobát szeretnénk! — mondta vidáman.
A recepciós nagyot pislogott.
— Mindannyian?
— Igen! A buszunkon végtelen sokan vagyunk!
A recepciós az épületre nézett.
— De hát... nálunk már most is végtelen sok vendég lakik...
Az egyik utas szomorúan megkérdezte:
— Akkor most nem férünk be?


c)
A második nap után mindenki azt hitte, ennél furcsább már nem történhet. De harmadnap reggel... a recepciós arra ébredt, hogy remeg a föld. Kinézett az ablakon, és majdnem elejtette a szemüvegét. Nem egy busz érkezett. Nem kettő. Nem tíz. Végtelen sok busz közeledett az úton!

És képzeljétek gyerekek: minden egyes buszon végtelen sok ülés volt és minden ülésen ült egy-egy új vendég! Az első busz első utasa leszállt, és így szólt:
— Jó napot! Mi az első buszról jöttünk!
A második busz első utasa is integetett:
— Mi a másodikról!
A harmadik buszról is kiabált valaki:
— És mi a harmadikról!

A recepciós csak kapkodta a fejét.
— Egy busznyit végtelen vendég... az még csak-csak... — motyogta. — De végtelen sok busz, mindegyiken végtelen sok vendéggel?!

Az egyik aprócska utas felnézett rá:
— Ugye jut nekünk is hely?