A decibel (dB) egy logaritmikus mértékegység, amely alapvetően nem egy fix mennyiséget, hanem két érték egymáshoz viszonyított arányát fejezi ki. Azért használunk logaritmikus skálát a lineáris (például méter vagy kilogramm) helyett, mert a természetben és az emberi érzékelésben a változások hatalmas tartományokat fednek le. A logaritmus segít ezeket a hatalmas számokat (például egy milliószoros különbséget) kezelhető, kisebb értékekké „összenyomni”.

Ebben a rendszerben a 0 dB az 1:1 arányt jelzi. Mivel a logaritmus számításakor az azonos értékek hányadosa 1, és 1 logaritmusa 0, a 0 dB azt jelzi, hogy a vizsgált mennyiség pontosan megegyezik a viszonyítási alappal.

Fontos különbséget tenni a relatív (dB) és az abszolút (például dBmV) egységek között. A sima dB csak azt mondja meg, hányszorosára változott valami (például egy erősítő 20 dB-lel növeli a jelet). Ezzel szemben a dBmV egy rögzített fizikai szintet jelöl: itt a viszonyítási alap (a 0 dBmV) fixen 1 millivolt (1 mV) feszültség. Ezt leggyakrabban a távközlésben használják, ahol a 0 dBmV pontosan 1 mV feszültséget jelent, a pozitív értékek ennél erősebb, a negatívak pedig ennél gyengébb jelet jeleznek.