A méréshatár-kiterjesztés lehetővé teszi, hogy egy alapműszerrel a névleges kapacitásánál nagyobb értékeket is mérhessünk. Feszültségméréskor ezt egy előosztó (soros előtétellenállás) beiktatásával érjük el. Ez az alkatrész a feszültségosztás elve alapján működik: a mérendő feszültség nagy része az előosztón esik le, így a műszerre csak a számára biztonságos, alacsonyabb feszültségszint jut.

A mérés pontosságát meghatározza a műszer belső ellenállása. Ideális esetben ez végtelen nagy, hogy ne terhelje az áramkört. A valóságban azonban a műszer mindig „ellop” egy kevés áramot, ami feszültségesést okoz a mérendő szakaszon. Ezt nevezzük terhelési effektusnak. Minél nagyobb a műszer belső ellenállása az áramköréhez képest, annál kisebb lesz a mérési hiba és annál pontosabb az eredmény.