Ha szívesen korrepetálnál, hozd létre magántanár profilodat itt.
Ha diák vagy és korrepetálásra van szükséged, akkor regisztrálj be és írd meg itt, hogy milyen tantárgyban!
Nézzen utána, hogy miként kezeli a LabVIEW az egy-
szerű és tömb változótípusokat a ciklusokban, végrehajtási struktúrákban. Miként lehet a ciklusban előállított
változóértéket a következő iterációnál figyelembe venni?
Hogyan lehet ciklussal tömb elemein lépkedni, tömböt
létrehozni?
Jelenleg 1 felhasználó nézi ezt a kérdést.
0
Felsőoktatás / Informatika
Válaszok
1
emese-papp{ Polihisztor }
megoldása
A LabVIEW-ban a ciklusok és struktúrák az adatfolyam-elv (Dataflow) mentén kezelik a változókat, ahol a ciklushatárokon létrejövő alagutak (Tunnels) határozzák meg az adatáramlást. Az egyszerű skalár értékek alapértelmezés szerint csak az utolsó iteráció értékét adják ki, míg a tömbök kezelése ennél automatizáltabb.
Az iterációk közötti adatátvitel kulcsa a Shift Register (léptetőregiszter). Ez a ciklus szélén elhelyezkedő terminálpár lehetővé teszi, hogy a jobb oldalon beadott aktuális értéket a következő kör elején a bal oldalon visszakapjuk. Ez elengedhetetlen számlálókhoz vagy állapotgépekhez, sőt, a regiszter bővítésével korábbi (n−1,n−2) értékek is elérhetők.
A tömbökön való lépkedés és azok létrehozása az Auto-indexing funkcióval a legegyszerűbb. Ha egy tömböt egy For Loop bemenetére kötünk, a ciklus automatikusan elemeire bontja azt, és minden körben egyetlen értéket ad át a belső kódnak. Fordított esetben, ha a cikluson belül keletkező egyedi értékeket egy auto-indexelt kimeneti alagútba vezetjük, a LabVIEW a futás végén automatikusan összefűzi azokat egy új tömbbé. Ez a módszer memóriakezelési szempontból is a leghatékonyabb megoldás a tömbök dinamikus építésére.