1. Hangnem

Meghitt, vallomásos, elcsendesedő.

Alaphangulat: Biztonságvágy és hála (nyugalom a háború közepén).

Mellékhang: Enyhe szorongás, félelem a külvilág pusztulásától.

2. Szerkezet és gondolatmenet

A vers keretes szerkezetű (az 1. és a 4. versszak szinte azonos).

1. egység: A jelen állapota. Statikus képek (kézfogás, egymás szemébe nézés) → a teljes egység és biztonság szimbóluma.

2. egység: Erős kontraszt. A külvilág (háború) leírása: „vénhedt világ”, „világok pusztulása”, „rettegés”. A szerelem mint védőburok jelenik meg.

3. egység: Önelemzés, kérdésfeltevés. Miért maradtak meg ők ebben a pusztulásban? Válasz: a nő oltalmazó ereje és a sorsszerűség.

4. egység: Visszatérés a kezdőképhez (Keret). A zaklatott külvilág után visszaérünk a belső nyugalomhoz. Az ismétlés a megnyugvást és a rendet hangsúlyozza.

3. Motívumok

Motívumok: Szem (lélek), kéz (testi oltalom).

Szerelmi felfogás: "Menedék-szerelem" (nem harc, hanem nyugalom).

Időszak: Kései Ady-líra, Csinszka-ciklus, I. világháború alatti költészet.

Stíluseszköz: Anafora (sor eleji ismétlések: „Már vénülő kezemmel...”, „Már vénülő szememmel...”), ami ritmikus, ringató lüktetést ad.