Ábel a történet elején: gyerekes, mert kíváncsi, megsértődik, sírós, de felnőttes is egyben, mert agyafúrt, rendesen csinálja a munkáját, megfontolt. A regény elején sírós, az emberekkel őszinte és nyílt, később kevesebbet és okkal sír csak, megtanulja hogy hogyan kell bánni az emberekkel, és a társadalmi hovatartozást, óvatosabb lesz.
Mivel sokmindent/sokmindenkit elveszít, amit/akit szeretett, nagyon erősnek kell lennie. Ezek a dolgok a felnőtté válás felé terelik.