Négyezer év múlva a földi lét megszűnik. Ennyi ideje marad a tudománynak, hogy új energiaforrásokat fedezzen fel. A tudomány célszerűsége uralkodik a falanszterben. Ez a prakticizmusba szorítja az életet, elpusztít minden szépséget, mint fölösleges dolgot. Eltűnt a család, tiltják az érzelmeket, a szerelem pedig a "múlt kísértete".
Szívszorítóan rideg, embertelen világ ez: mindenkinek rossz. Mindezt a megmaradás kényszere hozta létre. Nem egy nagy eszme visszájára fordulásáról van itt szó, mint a múltban. Felfedezhetők az utópista szocialisták leképzeléseinek bizonyos elemei, de az író nem a szocializmust gúnyolta ki.