Szia!
1. Honoré de Balzac, Goriot apó című regénye realista alkotás, mert részletes társadalomrajzot ad, pontosan ábrázolja a karaktereket és a társadalmi osztályok közötti feszültségeket. A mű bemutatja a pénz és hatalom szerepét az emberi kapcsolatokban, valamint a társadalmi mobilitás nehézségeit.

2. Lev Tolsztoj, Ivan Iljics halála című művében a cselekmény nem lineárisan halad, hanem visszatekintéseken keresztül mutatja be a főhős életét. Az események az elmúlás perspektívájából nyernek értelmet, ami különleges szerkezetet kölcsönöz a műnek.

3. Az analitikus dráma jellemzője, hogy a cselekmény során fokozatosan tárul fel egy múltbeli esemény, amely meghatározza a szereplők jelenét. A drámai feszültség a múltbeli titkok lassú feltárásából fakad.

4. Henrik Ibsen művei, például A vadkacsa vagy Nóra, gyakran fogalmaznak meg társadalmi kritikát és az egyéni felelősség kérdését. Az ibseni drámák tanulsága, hogy az önálló gondolkodás és az igazság keresése elengedhetetlen az emberi kiteljesedéshez, még ha fájdalmas is.

5. Dosztojevszkij, Bűn és bűnhődés című regénye nemcsak a gyilkosságot, hanem annak pszichológiai és filozófiai következményeit is bemutatja. A mű különbözik a klasszikus bűnügyi regényektől, mert nem a bűntény megoldására, hanem az elkövető lelki vívódására és erkölcsi fejlődésére helyezi a hangsúlyt.

6. A klasszikus modernségben több stílusirányzat is megjelenik, például a szimbolizmus, amely a rejtett jelentéseket és érzékiséget hangsúlyozza, az impresszionizmus, amely a pillanatnyi benyomásokat és érzelmeket helyezi előtérbe, valamint az expresszionizmus, amely a belső világ szélsőséges kifejezésmódját keresi.

Remélem tudtam segíteni. Legyen szép napod/estéd!

•Charles Baudelaire – A romlás virágai (1857) → A szimbolizmus előfutára, dekadens és melankolikus hangvétel jellemzi.
•Paul Verlaine – A jó ének (1870), Kortárs költők (1884) → Impresszionista, zenei hatású versekkel.
•Arthur Rimbaud – A részeg hajó (1871), Egy évad a pokolban (1873) → Lázadó, szabadverses formák és szürreális képek.
•Stéphane Mallarmé – Egy kockadobás sohasem szünteti meg a véletlent (1897) → Szimbolista, bonyolult, rejtélyes költészet.
•Rainer Maria Rilke – Új versek (1907), Duinói elégiák (1922) → Filozofikus és érzékeny líra.
•Guillaume Apollinaire – Szeszek (1913), Kalligrammák (1918) → Avantgárd kísérletezések, képversformák.
•Ady Endre – Új versek (1906), A halottak élén (1918) → Szimbolista és expresszionista jegyek, forradalmi és szerelmi témák.
•Kosztolányi Dezső – A szegény kisgyermek panaszai (1910), Mezey Mária (1920) → Impresszionista és melankolikus költészet.
•Babits Mihály – Levelek Iris koszorújából (1909), Recitatív (1925) → Szimbolista és klasszicizáló stílus.
•József Attila – Nagyon fáj (1936), Eszmélet (1937) → Expresszionista és szociálisan elkötelezett költészet.
Ezek a költők és műveik nagy hatással voltak a modern líra fejlődésére, és ma is meghatározó részei az irodalmi kánonnak.