A sirató stílus a magyar irodalomban egy sajátos költészeti forma, amely a halál, gyász és bánat kifejezésére szolgál. E stílus kialakulása szorosan összefonódik a középkori keresztény kultúrával, amikor a halálról való meditáció és a túlvilági élet kérdései fontos szerepet kaptak. A sirató műfajának gyökerei a Biblia, különösen a Zsoltárok és más vallásos szövegek hatására alakultak ki, és jellemző rájuk a patetikus hangvétel, a személyes fájdalom és az isteni akarat elfogadása. Az ilyen típusú költemények gyakran a gyászoló személyek szomorú énekeként jelennek meg, ahol a szerettek elvesztése feletti fájdalom és a vigasz keresése egyaránt megjelenik