Az olasz egység kialakulását az olaszok “risorgimento”-nak nevezték, ami “újjászervezés”-t jelent. Az 1848-as itáliai forradalmi események jelek voltak az egységes Olasz Királyság létrehozására. Camillo Cavour (Piemont miniszterelnöke) úgy gondolta, hogy a nagyhatalmi diplomáciában rejlik az egységes Olaszország. Cavour előszőr a francia és angol támogatást akarta megszerezni, így olasz csapatokat küldött az oroszok elleni krími háborúba. További francia támogatást nyert egy titkos tárgyaláson III. Napóleontól. Ezek után francia-piemonti szövetséges hadseregek nagy vereséget mértek az osztrákokra Solferinonál 1859-ben. Az osztrák vereség hallatán népmozgalmak jelentek meg közép-itáliában, melyek csatlakoztak Piemonthoz 1860-ban. Ugyanez az év májusában Garibaldi az “Ezrekkel”, vörösingeseivel partra szálltak Marsalában és felkeléseket robbantottak ki a népből, és elűzték a bourboni uralkódót délről. Eredményként hozzácsatolták Bourbont Piemonthoz, és megszületett az Olasz Királyság, egyelőre Róma és Velence nélkül. Nemzetközi hatásokra kerültek ezek a térségek az Olasz Királysághoz 1866-ban, és ekkor lett hivatalosan kikiáltva a királyság.