Az ezüst-halogenidek kristályrácsa általában atomrácsnak tekinthető, ahol a rácspontokban az ezüst (Ag) és a halogenid-ionok (pl. Cl⁻, Br⁻, I⁻) helyezkednek el, erős kovalens kötéssel összekapcsolva. Az ezüst-fluorid (AgF) azonban kivétel, mert a kristályrácsa nem atomrács, hanem ionrács.

Magyarázat:

Elektronegativitás: A fluor az egyik legnagyobb elektronegativitású elem, míg az ezüst kevésbé elektronegatív. Emiatt az Ag⁺ és F⁻ ionok közötti kötés ionos jellegű lesz, nem pedig kovalens. Az AgF tehát ionrácsot alkot, ahol az ezüst pozitív töltésű ionként (Ag⁺), míg a fluor negatív töltésű ionként (F⁻) jelenik meg. Ezen ionok között elektrosztatikus vonzóerő működik, ami jellemző az ionos kristályrácsokra.

Kötési energia: A fluoridion (F⁻) kicsi és nagy töltéssűrűségű, ami erősebb ionos kötések kialakulását eredményezi. Emiatt az ezüst-fluoridban az ionos kötés dominál, míg a többi ezüst-halogenidben (pl. AgCl, AgBr, AgI) a kötés inkább kovalens jellegű, mivel a halogenidionok (Cl⁻, Br⁻, I⁻) nagyobbak és kisebb az elektronegativitásuk, ami gyengébb ionos kötéseket eredményez.

Tehát az ezüst-fluorid (AgF) azért kivétel az ezüst-halogenidek között, mert a fluoridion kis mérete és nagy elektronegativitása miatt az AgF-ben az ionos jelleg dominál, így ionrácsot alkot, nem pedig atomrácsot.