IGAZ KÉSTEM DE EMÉLEM MÉG HASZNÁT TUDOD VENNI!
Hogyan lesz egy egyszerű esernyőből Szent Péter esernyője
Egy szürke, esős őszi napon kezdődött minden. A kisváros főterén egy idős asszony ült egy padon, kezében egy kopott, fekete esernyővel. Az esernyő látszólag semmiben sem különbözött a többitől; régi volt, itt-ott foltos, a nyele kicsit megkopott. Az asszony, Erzsi néni, szeretettel gondolt vissza arra a napra, amikor ezt az esernyőt megvette a helyi piacon. Akkor még újnak és különlegesnek tűnt.

Egy nap Erzsi néni egy levelet kapott. Az öccse, aki évek óta Amerikában élt, írt neki, hogy látogassa meg őt. Erzsi néni örült a meghívásnak, de aggódott is, mert sosem hagyta el a kisvárost. Végül a családja biztatására úgy döntött, útra kel. Az esernyőt is magával vitte, hiszen az időjárás kiszámíthatatlan volt.

Az utazás során az esernyő különös dolgokat élt át. Az egyik vonaton egy kisfiú sírva fakadt, mert elvesztette a kedvenc játékát. Erzsi néni kedvesen odalépett hozzá, és az esernyőt játék gyanánt a kezébe adta, hogy elterelje a figyelmét. A kisfiú rögtön megvigasztalódott, és az esernyőt magasra tartva mosolygott.

A következő állomáson Erzsi néni egy régi barátnőjével találkozott, akit évek óta nem látott. Az esernyő ismét hasznosnak bizonyult, amikor az asszonyok a hirtelen jött zápor elől menedéket kerestek. Erzsi néni boldogan osztozott az esernyőn, és közben nosztalgiázott a régi szép időkről.

Ahogy Erzsi néni folytatta útját, az esernyő egyre több emberhez jutott el. Az egyik városban egy hajléktalan férfi használta, hogy megvédje magát a hideg esőtől. Egy másik helyen egy idős házaspár védte vele magát a tűző nap ellen egy hosszú séta során. Az esernyő, bár egyszerű tárgy volt, mindenkinek örömet és védelmet nyújtott.

Végül Erzsi néni megérkezett Amerikába. Az esernyőt, amit annyi kaland során használt, egy templomnak adományozta, ahol Szent Péter napját ünnepelték. A pap, aki az esernyőt átvette, meghatódott Erzsi néni történetén, és az esernyőt jelképes tárgyként a templom egyik szentélyében helyezte el.

Az egyszerű esernyő így vált Szent Péter esernyőjévé. A templomba látogatók csodálattal nézték, és Erzsi néni története mindenkit emlékeztetett arra, hogy a legegyszerűbb dolgok is különlegessé válhatnak, ha szeretettel és jósággal használjuk őket.