Legyen szó galvánelemről (1. ábra) vagy elektrolízisről (2. ábra) az anódon oxidáció, a katódon redukció történik. Az anód az az elektród, ahová az anionok mennek, a katódra a kationok, tehát a bal oldali ábrán a réz az anód, az alumínium a katód; a jobb oldali ábrán fordítva. Viszont attól,hogy melyik a katód és az anód, csak az változik, a polaritás nem.

Gondoljunk az akkumulátorra az autóban: attól még pozitív vagy negatív pólus marad, akár töltjük, akár merítjük, viszont használatkor (galvánelemként) a pozitív a katód; amikor töltjük (elektrolízis), akkor anód lesz, de marad pozitív elektród.

Ott tehát a réz-grafit elektród az anód, az anódon pedig mindig oxidáció van, tehát a fém, ez esetben a lítium oxidálódik.

A standardpotenciált már csak azért sem érdemes nézni, mert az egy jól meghatározott rendszerre vonatkozik, ami pl. fémek esetén azt jelenti, hogy az adott fém, mint elektród merül a saját ionjait tartalmazó oldatba, mint elektrolitba, ráadásul az elektrolit koncentrációja is adott (st. potenciál esetén 1 `(mol)/(dm^3)`). Mivel itt az elektrolit is teljesen eltérő és a koncentrációkat sem ismerjük, nem tudjuk figyelembe venni a standardpotenciálokat, viszont az ábráról tudjuk leolvasni, hogy amerre a kationok vándorolnak, az az elektród lesz a katód.