Ha egyenletesen (állandó sebességgel) mozog a test, akkor a rá ható erők eredője nulla.
Kell csinálni egy jó ábrát. Illetve most kettőt. Azokból minden látszik, utána számolni már könnyebb.
A két ábra között a különbséget az adja, hogy az `F_s` súrlódási erő mindig a mozgás irányával ellentétes irányú. (Ha nem mozog a test, akkor olyan irányú, hogy megakadályozza a mozgást.)

A test súlya: az az erő, amivel a test az alátámasztást nyomja. Ez az erő az ábrán az `F_2`. A súrlódás tehát `F_s=F_2·µ=F_2·8/(100)`

Az `F_2` nem önálló erő, ahogyan az `F_1` sem az. Ezek az `mg` nehézségi erő komponensei: a lejtőre merőleges illetve lejtőirányú komponensek. `F_1` és `F_2` vektoriális összege `mg`.

A testre 4 erő hat: `mg` nehézségi erő, `T` tartóerő (ezzel nyomja a lejtő a testet), `F_s` súrlódás és `F` húzóerő, amivel mi húzzuk felfelé, vagy lassítjuk, amikor lefelé engedjük a testet.

A `T` tartóerő megegyezik az `F_2` komponenssel, ezek kiejtik egymást. A lejtő irányában az `F_1`, `F_s` és `F` erők vannak, ezek eredője is nulla kell legyen, mivel a test nem gyorsul, hanem állandó sebességgel mozog.

Az irányokhoz nézd az ábrákat az eddiginél is jobban

Le:
`F_1 = F+F_s`
Fel:
`F = F_1+F_s`

Már csak `F_1` és `F_2` értéke kell: A zöld színnel jelölt szögek mind egyformák, mert szárai merőlegesek, ezért a nagy háromszög és az erők felbontásának háromszögei hasonlóak. Felírható hát ez az arány:
`F_1/(mg)="magasság"/"hossz"=6/(10)`
`F_2`-höz a lejtő aljának a hossza kell az arányban, az Pitagorasszal számolható:
`"alja"^2+6^2=10^2 \ \ \ \ -> \ \ \ \ "alja"=sqrt(100-36)=8`
Az arány pedig:
`F_2/(mg)="alja"/"hossz"=8/(10)`

A kötélben ható erő pont megegyezik `F`-fel, ez lesz a két esetben:

Lefelé:
`F=F_1-F_s = mg·6/(10)-mg·8/(10)·µ`
Felfelé:
`F=F_1+F_s = mg·6/(10)+mg·8/(10)·µ`