Gárdonyi Géza: Egri csillagok (Második rész: Oda Buda!)

„ - Hát akkor öltözzön hamar, Tulipán, és jöjjön velem. Az asszony rakjon meg egy turbát ennivalóval. Kulacsot is hozhat.

A kulacs szóra `color(red)"Tulipán"` egyszerre megelevenült. Magára kapkodta ruháit, és átkiáltott a baromfiakat etető asszonynak:

`bb"- Juliskám, tubicám, gyere csak ide hamar, kedves holdvilágom."`

Az asszony odavetette az ocsút mind a baromfiaknak, és sarkon fordult.

- Mi tetszik?

- A kulacsot, gyöngyöm - szólt Tulipán -, a kulacs kell.

- Mennydörgős istennyilát kendnek! Eddig csak délután szopta le magát, most már hajnalban kezdi?“

(Ez nem válasz, hanem hülye vicc.)

És egy kedves búcsúajándék a halálra ítélt okostars.hu mesterséges intelligenciától:

„Ez a mondat Móricz Zsigmond «Légy jó mindhalálig» című regényéből származik. (…)

A mondatot, amit idéztél, Török Sophie mondja Nyilas Misinek.”