Élet a Kádár-rendszerben
A „jó évtized” 12-13 évig tartott. Az ötvenes évek végén kezdődött és a hetvenes évek elején beköszöntő politikai-gazdasági válságok zárták le.
Agitátor: olyan személy, aki cselekvésre, tettekre ösztönöz másokat, általában politikai vagy társadalmi célok érdekében.
Termelőszövetkezet (téeszesítés): mezőgazdasági nagyüzemek
„háztáji” gazdálkodás: a parasztságnak engedélyezték, hogy a „közösbe adott” földjéből kb. egy hold területen egyénileg gazdálkodjon.
Kisipari termelés: maszekolás, magánvállalkozások
amnesztia: közkegyelem
Az állampolgárokat alanyi jogon illette meg:
• az ingyenes oktatás;
• és az egészségügyi ellátás.
A nők munkát vállaltak, mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. A magyar mezőgazdaság a hetvenes évek végére megközelítette, a világszínvonalat. A legfőbb cél továbbra is a nehézipar fejlesztése volt, azon belül is a gépgyártás és a vegyipar fejlesztése. (Százhalombatta: kőolaj finomító, Kazincbarcika, Tiszaújváros: vegyiművek).
Iparunk hatékonysága és versenyképessége egyre inkább elmaradt a nyugati országokhoz képest, mivel energia- és nyersanyagpazarló volt, gépparkja pedig elavult.
A rendszer fő vívmánya a teljes foglalkoztatottság volt, vagyis nem létezett munkanélküliség. Új, gazdaság irányítási rendszert vezettek be. A gazdasági reform eredményeként a vállalatok a termelésről és a bérekről szabadabban dönthettek.
Az új gazdasági mechanizmusnak nevezett reform értelmében, készítettek még ötéves terveket, de már nem írták elő a vállalatok számára, hogy mit és mennyit termeljenek. Míg eddig a fogyasztói árakat központilag állapították meg, a reform életbe lépése után az árak kialakításában megnőtt a piac szabályozó szerepe. A termékeknek csak egyötödét forgalmazták szigorúan rögzített áron (pl. a kenyér, tej, liszt), a többi termék szabadáras lett, vagyis az árukat a piac törvényei, a kereslet és a kínálat határozták meg.
1968-ban Magyarországon bevezették az új gazdasági mechanizmust, a gazdaság irányításának és tervezésének átfogó reformját.
A hetvenes évek közepén leállították a reformokat. Az üzemeket újra szorosabb állami ellenőrzés alá vonták. Központi tervbizottságot hoztak létre a tervgazdálkodás erősítésére, és újból központilag határozták meg a béreket. A vezetőket a politikai megbízhatóság, nem pedig a szakértelem alapján választották. (a rátermett, hozzáértő vezető nemkívánatossá vált, mert kritizálhatta a párt utasításait.) A magyar gazdaság ismét hanyatlásnak indult. A rendszer belső támogatottsága gyengült.
differenciált bérezés: a vállalatok szabadon dönthettek arról, hogy mely dolgozóiknak fizetnek többet, és melyeknek kevesebbet.
protekció: a pártelit és az „ismerősök” előnyt élveztek
kenőpénz: pénzt fizetett az előnyhöz jutáshoz.
A gazdasági reformok, a gazdaságon belül megnövekedett mennyiségi termelés, és a lakosság folyamatos ellátása sem volt elegendő ahhoz, hogy sikerüljön leküzdeni az egyes árucikkekből fellépő hiányt.
Hazánk az 50-es években a nehézipar túlzott és értelmetlen fejlesztése miatt lemaradt a gazdaság működését biztosító létesítmények, úgy, mint út- és vasúthálózat, hírközlési eszközök fejlesztésében.
Második gazdaságnak nevezzük: a háztájiban, az iparban a fő munkahely mellett és a fő munkaidőn kívül végzett termelést. A gazdasági reformoknak az MSZMP vezetésén belül akadtak ellenzői. Ők attól tartottak, ha a gazdaság központosított irányítása megszűnik, akkor az megkérdőjelezhetné a párt, politikai vezető szerepét. A növekvő jövedelmek közti különbségek pedig veszélyeztetné „a szocialista társadalom egységét”.

A helsinki értekezlet: 1975-ben Helsinkiben megtartott Európai Biztonsági és Együttműködési értekezlet volt. A résztvevők a leszerelésről, az emberi jogok tiszteletben tartásáról és a környezetvédelemről állapodtak meg.
A konferencia végén közös zárónyilatkozatot írt alá az összes részt vevő ország arról, hogy lemondanak az egymás elleni erőszak alkalmazásáról, és nem avatkoznak be egymás belügyeibe. Ezt a nyilatkozatott a Szovjetunió és szövetségesei is aláírásukkal hitelesítették.

A helsinki záróokmány tíz elfogadott alapelve a következő volt:
1. Szuverén egyenlőség, a szuverenitásban foglalt jogok tiszteletben tartása.
2. Tartózkodás az erőszaktól vagy az erőszakkal való fenyegetéstől.
3. A határok sérthetetlensége.
4. Az államok területi integritása.
5. A viták békés rendezése.
6. A belügyekbe való be nem avatkozás.
7. Az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása, beleértve a gondolat, a lelkiismeret, a vallás és a meggyőződés szabadságát.
8. A népek egyenjogúsága és önrendelkezési joga.
9. Az államok közötti együttműködés.
10. A nemzetközi jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesítése.

A 1980-as években már egyre kevesebben hittek a Kádár-rendszer jövőjében.

Tüntetések sorát rendezték a budapesti román nagykövetség előtt. Sok ember számára az erdélyi (romániai) falurombolás elleni budapesti tüntetés volt a rendszerváltoztatás kezdetének első eseménye.