1.
A kémiai kötések erősségük szerint lehetnek elsőrendű kötések (például kovalens, ionos, fémes) vagy másodrendűek (például hidrogén-híd, dipólus-dipólus).
Az elsőrendű kötések atomok vagy ionok között jönnek létre.
A kovalens kötés közös elektronpár kialakulásával jön létre (általában nemfémes elemekből) (például két hidrogén atomból hidrogén molekula lesz), de különböző atomok között is létrejöhet (például hidrogén és klór atom között a hidrogén-klorid molekulában). Elemek, amelyekben kovalens kötés van: a hidrogén molekulában, oxigén molekulában, nitrogén molekulában, klór molekulában, a bróm és jód molekulában, kén molekulában, a grafitban és a gyémántban a szénatomok között.

Az ionos kötést ellentétes töltésű ionok hozzák létre (például a nátrium-klorid kristályában a pozitív töltésű nátrium-ionok és a negatív töltésű klorid-ionok). Ionos kötés általában egy fém atomból keletkező kation és egy nemfém atomból keletkező anion között jön létre. Elemek nem, csak vegyületekben fordul elő. Például: nátrium-klorid, magnézium-oxid, kalcium-fluorid, Kálium-jodid.

A fémes kötés fématomok között jön létre, a fématomok vegyérték elektronjai közös, delokalizált elektronfelhőt alkotnak a fématomok között (ez a magyarázata a fémek jó elektromos és hővezetésének). Emiatt a fémek szilárd halmazállapotúak szoba hőmérsékleten (kivétel a folyékony higany).
Például: elemek: fém nátrium, vas, nikkel, titán, urán, ólom, réz, arany, ezüst.