a) Rajk eredetileg a kommunista mozgalomban aktív volt, a magyar ellenállás résztvevője volt a második világháború idején. Később azonban a kommunista párt belpolitikai mozgalmának egyik fontos alakja lett, és miniszteri pozíciókat töltött be.
b) 1949-ben a kommunista rezsim belső tisztogatása részeként Rajk Lászlót és társait - köztük társát, Gerő Ernőt is - árulással és összeesküvéssel vádolták meg. A per az úgynevezett Rajk-per volt, amely politikai természetű és sokkolta az országot.
c) A legfelsőbb politikai szinten a kommunista vezetés, különösen Rákosi Mátyás és környezete volt a leginkább felelős a kivégzésekért. Az ő utasításaik és döntéseik alapján zajlott le a politikai perek sorozata.
d) Az újságok és média az akkori hatalom által irányítva általában úgy ábrázolták az elítélteket, mint ellenségeket vagy árulókat, és a kivégzéseket a rezsim "biztonságának" érdekében hajtották végre.
e) Az ilyen újságcikkek hangvétele erősen rendszerellenes volt, mivel az elítélteket általában a rendszer ellenfeleiként állították be. Az ilyen cikkek gyakran bírálták a rezsimet és az elnyomó politikát.
f) Az ilyen cikkek elsősorban a belső ellenségeket, az úgynevezett "szabotőröket", "ellenségeket" támadták, akik állítólag veszélyeztették a kommunista rendszert és Rákosi vezetését.
g) Példák lehetnek az olyan fogalmak, amelyekkel az elítélteket illették (például "reakciósok", "államellenesek"), vagy az általuk vádolt tevékenységek, amelyekkel az elítélteket vádolták (például "fasiszta összeesküvés", "ellenforradalmi terv"). Ezek a kifejezések az elítéltek politikai súlyosítását és az állam "veszélyeztetettségének" hangsúlyozását szolgálták.