Szia!

Remélem, hogy ezzel a néhány gondolattal tudok neked segíteni, és hasznosnak találod, amiket írtam!


Kosztolányi Dezső: Színésznő

Érdekes módon a színészlét szépségei és nehézségei egyáltalán nem állnak távol egymástól, sőt, valójában az egyik következik a másikból.

A vers hősnője színésznő, aki pályája során számtalan különböző karakter bőrébe bújik, ezáltal többféle jellemet formál meg és jelenít meg a színpadon, szerepeit pedig estéről estére nézők csodálják.

De azért tudjuk, hogy mindez csupán játék, és nem a valóság: „félarca maszk, a másik meztelen”, „A könnye glicerin”. Viszont ami a nézők számára csak játéknak tűnik, a színésznő számára valódi nehézség, fájdalom és szenvedés is lehet, miközben tökéletesen beleéli magát a szerepbe, és azonosul a megjelenített karakterrel.

„Minden este meghal, aztán vacsorázik.” Ezzel azt érzékelteti a költő, hogy amint a darab véget ér, a színésznő visszacsöppen a való életbe, olyanná válik, mint bármelyikünk, és folytatja a megszokott életét. Az egyedül elköltött vacsora a magányra is utalhat.

A színpadon megjelenített karakterekben a nézők magukra ismerhetnek, felfedezhetnek hasonlóságokat vagy párhuzamokat a saját életük eseményeivel, történéseivel.

„Tombolva, kacagva vérben szüli meg a sorsod, a sorsom.” A színésznő szívfájdító színészi játékával, tökéletes átalakulásával tükröt tart elénk, így életünk valóságos szereplőire („szeretőnk, anyánk) is ráismerhetünk, sőt, gondjainkkal is szembesülhetünk, melyekre akár megoldást is találhatunk a darab végére.