1. Állatvilág evolúciójának nagy elágazási pontjai:

Porifera (szivacsok) megjelenése.
Cnidaria (csalánozók) és Ctenophora (peteszövők) kialakulása.
Platyhelminthes (laposférgek) megjelenése.
Nematoda (hengeresférgek) megjelenése.
Mollusca (puhatestűek), Annelida (gyűrűsférgek), Arthropoda (ízeltlábúak) kialakulása.
Echinodermata (születikások) megjelenése.
Chordata (farokgerincesek) kialakulása.
Az állatok táplálkozásának szakaszai:

2.
Bekezdés: Az étel felvétele.
Előemésztés: Az étel fizikai és kémiai feldolgozása a szájban vagy más előemésztő szervben.
Emésztés: Az emésztőenzimek segítségével a tápanyagok szétbontása.
Felszívás: Az emészthető anyagok felszívódása a vér vagy a nyirokrendszer által.
Kiválasztás: A nem szükséges anyagok eltávolítása a szervezetből.
Nukleinsav az állatok tápanyagaiban:

3.
Az állatok képesek lebontani a nukleinsavakat és felhasználni azok összetevőit (nukleotidokat) az építőköveik előállításához. Viszont nem használják fel a nukleinsavakat *közvetlenül* az energiatermeléshez vagy a más biokémiai folyamatokhoz.Az egyszerűbb nukleotidok, mint az adenin, guanin, citozin és uracil, beépülhetnek az új nukleinsavakba vagy más biológiai molekulákba.
A nukleinsavak szerepe elsősorban az öröklődésben és a sejtosztódásban található meg.

4.
Légzési gázok szállítása rovaroknál:

A rovarok légzése tracheális rendszerrel történik, ahol a levegőt trachea (légcső) vezeti közvetlenül a sejtekhez. Ez a hatékony rendszer nem igényli a vér közvetítését a gázok szállításához.

5.
Legyezőizom szerepe rovarok szívműködésében:

A legyezőizom segít a hemolimpában (rovarok "vérében") a szív felé pumpálni a hemocoele-t, amely szerepet játszik a vér és más testnedvek keringésében.
Kétéltűek tengeri fajok hiánya:

6.
A kétéltűek életciklusa a vízi és szárazföldi szakaszokból áll, de nem minden faj rendelkezik tengeri szakasszal. A kétéltűek evolúciójában a tengeri szakasz elveszítése vagy sohasem kialakulása környezeti és adaptációs tényezőktől függ.

A tengeri életmódhoz való adaptáció különleges fiziológiai és morfológiai változásokat igényel. A kétéltűek evolúciója valószínűleg más irányba haladt, és nem vezetett olyan kétéltűek kialakulásához, amelyek kifejezetten a tengeri életmódhoz alkalmazkodtak volna.
Specifikus kihívásokkal jár, például a sóstűrés, a hullámok és az áramlások, valamint a tengeri ragadozókkal való szembenézés. A kétéltűeknek ezekre a kihívásokra való adaptáció hiányában nem lenne hatékony a tengeri életmódjuk.

A tengeri környezet tele van különféle élőlényekkel, és a kétéltűeknek versenyezniük kellene a tengeri élőhelyekért és táplálékokért más, már kifejlett tengeri állatokkal, mint például halakkal vagy más tengeri gerincesekkel.


7.Kültakaró szerepe:

Védő funkció:
A kültakaró védelmet nyújt az állat testének a külső környezeti hatásokkal, mint például a mechanikai sérülések, kiszáradás, kórokozók, és UV-sugárzás ellen.

Vízmegtartás és szabályozás:
A kültakaró segíti az állatokat a vízmegtartásban és -szabályozásban. Például, a kitinből készült kültakaró biztosítja az ízeltlábúaknak vízálló borítást, amely megakadályozza a vízvesztést.

Hőszabályozás:
A kültakaró segíti az állatokat a testhőmérséklet szabályozásában. Egyes állatok, például emlősök, rendelkeznek szőrzettel vagy tollazattal, amely szigetel és segíti a hőszabályozást.

Kommunikáció:
A kültakaró színével, mintázatával és különféle kiegészítő szerveivel hozzájárulhat az állatok közti kommunikációhoz és az egyedeik közötti felismeréshez.

Érzékelés:
A kültakaró részt vehet az érzékelésben is. Például, az ízeltlábúak antennái érzékelhetik a kültakaró érintkezését és a környezeti változásokat.

Mozgás segítése:
A kültakaró az izomzathoz kapcsolódik, és segíthet a mozgásban. Például, a páncélzat az ízeltlábúaknál szervesen kapcsolódik az izmokhoz és lehetővé teszi a végtagok mozgását.

Exkreció:
Bizonyos állatok kültakarójukon keresztül is kiválaszthatják bizonyos anyagokat, amelyek a kiválasztórendszeren keresztül eltávolíthatók a szervezetből.


8. Különbség a gerinctelenek és gerincesek kültakarója között:

A gerinctelenek (például ízeltlábúak) kültakarója gyakran kitinből áll.
A gerincesek (például halak, kétéltűek, madarak, emlősök) kültakarója általában keratinból készül, amely erősebb és rugalmasabb.


9. Kiválasztószerv működése:

A kiválasztószervek (például vese) a vérből kivonják és kiválasztják a felesleges anyagokat, beleértve a salakanyagokat és a felesleges vizet.


10. Különbség a kiválasztószervek között:

A kiválasztószervek típusa és működése eltér az állatok között. Például, a halak vesevezetékeikkel kiválasztják a felesleges vizet, míg a szárazföldi emlősök veseüregeikkel szabályozzák a vízháztartásukat.
MÁJ:
Szűrés és méregtelenítés: A máj eltávolítja a vérben lévő káros anyagokat és méreganyagokat, valamint részt vesz a gyógyszerek lebontásában is.

VESE:
Funkció: A vesék kifejezetten kiválasztószervek, amelyek a vér tisztítását, a felesleges anyagok eltávolítását és a vízháztartás szabályozását végzik.
Filtráció és vizeletképzés: A vesék általános feladata a vérből származó felesleges anyagokat, ionokat és vizet kiválasztani, majd ezekből a vizeletet képezni és kiválasztani.

BŐR:
Funkció: A bőr a test legnagyobb szerve, és két fontos kiválasztószervi funkciót lát el: a verejtékezés és az olajmirigyek működését.
Verejtékezés: A verejtékmirigyek által a bőr felszínére kiválasztott verejték segít a test hőszabályozásában és a vizet, elektrolitokat kiválasztja.
Olajmirigyek: Az olajmirigyek által termelt olaj (szebum) segít a bőr hidratálásában és védelmében.

11. Mozgástípusok az állatvilágban:
Különböző mozgástípusok alakultak ki az állatok között, mint például ciliate (csillós) mozgás, amoeboid (lencse) mozgás, szárnyazó mozgás, izommozgás stb. A különféle mozgástípusok az evolúció során alakultak ki az egyes fajok igényei és környezeti kihívásai alapján.