A testre a nehézségi erő (`mg`), valamint a fonál által kifejtett húzóerő (`F_f`) hat. Ezek vektori összege adja a körpályán maradáshoz szükséges centripetális erőt (`(mv^2)/r`).

A pálya felső pontjátban a nehézségi erő és a fonálerő egyaránt lefelé hatnak: `F_f+mg=(mv^2)/r`, tehát a fonálerő `F_f=(mv^2)/r-mg`.

A pálya alsó pontjában a nehézségi erő lefelé hat, a fonálerő és a centripetális erő pedig felfelé: `F_f-mg=(mv^2)/r`, tehát a fonálerő `F_f=(mv^2)/r+mg`. Látható (és józan ésszel is érezhető), hogy ez nagyobb, mint az előző, tehát itt fog elszakadni a fonál, megválaszoltuk az a) kérdést.

A b) kérdéshez csak be kell helyettesítenünk az értékeket. Tudjuk, hogy az elszakadás pillanatában `F_f=110N`.
`F_f=(mv^2)/r+mg`

`110=(1*v^2)/1+1*10`

`100=v^2`

`v=10m/s`

A kerületi sebesség mindig érintőirányú, tehát ha a pálya alsó pontján szakad el a fonál, akkor éppen vízszintes. Innentől csak a nehézségi erő hat a testre, tehát a mozgás egy 10 m/s kezdősebességű vízszintes hajításnak tekinthető.